2017. november 4., szombat

Erdei takarítás kedves találkozásokkal

Kedvenc egyesületi erdőmet látogattuk meg. Ezen a 10 hektáron a legtisztább önkéntes munkával neveljük az erdőket, gondozzuk az élőhelyeket. 

Az odutelep is tizenéves, késő ősszel egyesével kitakarítjuk mindegyiket, ha jut rá ember, akkor javítunk és pótolunk. 
Nagyjából 45-50 odut raktunk ki, és majd mindet elfogadják az erdő lakói. A nyomokból ítélve elég gyakori a 2-3 fészkelés.
Az erdőnek sok és sokféle lakója van, az erdő ettől és így működik jól. Sokat tanulunk az erdőtől:) A jó időben a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) még igencsak mozog. 
Ha alszik, marad, ha menni akar, megy. Aztán majd visszacuccol:) 
Néhány odut minden évben elfoglalnak a darázsfélék. Jócskán van szerepük az erdőben, így ennek is örülünk. (Az erdei egerek klasszul kordában tartják az állományukat.) 
 
Az erdei sétán több felé találtunk aranyos rezgőgombát (Tremella mesenterica), szerintem az első találatom. Nem ehető, elég kicsi, a kicsik közül egy nagyobbat naplózok.

2017. október 29., vasárnap

Szanazugi séták

 A két Körös összefolyásánál jóféle erdők őrzik a régi vízivilág emlékeit.

A nyaralók között fenyvescinegét (Peripatus ater) találtam, egyetlen lövést engedett. A kép nem túl jó, a faj viszont igen.

Ez a gyönyörű kőris feladta a leckét, OZS segített a határozásban, köszönöm szépen: magyar- vagy pannon kőris (Fraxinus angustifolia subs. pannonica). Érdekes, hogy elnevezése, rendszertani besorolása a '70-es években még téma volt. Honos, kiváló a fája, a leírások szerint tűri a szennyezett levegőt, érdemes lenne többet ültetni.

Élt az erdő, így sikerült előbb a borjakat,
azután többször felnőtt példányokat, végül egy szépen fejlett dámszarvas (Dama dama) bikát meglesni és leképelni. Pazar élmény adrenalinnal:)
Az év utolsó napjaiban gyerekekkel jártunk ugyanitt egy hosszabbat; 2021. februárjában naplózom a képeket, így vonhatom össze a két fotózás képeit. Valahol a Sámsonvár környékén sikerült a kis fakopáncsot (Dryobates minor) körbeképelni.

Ebben kidőlt és itt hagyott öreg fában a gyerekek szó szerint bújócskáztak. Rengeteg ízeltlábú segíti majd természetes lebomlását, miközben a madarak is jól laknak.
Az emberi jelenlét sajátos nyoma...
Apró emlék Dobozról.

2017. október 21., szombat

Ősz a pusztán

A legszebb őszi időben kirándultam kedvenc pusztámon. A Nagyerdő szélén vezet a forgalomtól elzárt ösvény.

Közönséges vagy csíkos kecskerágót (Euonymus europaeus) sokfelé van. Ezek szerint jól érzi magát a száraz, de jó talajú erdőben. És szépen színezi az erdőt.
Az erdő sarkán az öreg vadkörtés sajnos pusztul...
A puszta szélén réti peremizst  (Inula britannica) találtam, még ugyancsak jócskán virágzott.
Az erdő másik oldalán az őszirózsás legelő:-)
Sziki őszirózsa (Aster tripolium) sóvirággal és rezedalepkével (Pontia daplidice). Ez az őszirózsa nálunk honos, megmarad a sziken, a vízbő helyeken méternél is magasabb.
Úgy háromszáz méterrel távolabb a puszta már másik arcát mutatja: bárányparéjos, ürmös részlet.
Tovább sétálva az erdőszélen új növényt tanulok: parlagi madársóska (Oxalis dillenii). A határozóból úgy találtam, hogy viráglakó karolópók (Misumena vatia) vadászgat a leveleken. 
Egy napozó atalanta lepke,
és egy aszparágusz spárga, azaz nyúlárnyék (Asparagus officinalis) a végére.
Láttam az ismert pusztai növényeket (bárányparéjt, sziki utifüvet, ürmöt), talán nem is fotóztam le őket. A séta, a békesség, a pusztai szellő nagyon jól esett. Lehet, hogy érzelgősség, mégis otthon voltam:-)




2017. október 20., péntek

Háztáji

Az ősz heteiben két érdekes fajt sikerült megörökíteni itt, a "portán".
A piros övesbagoly (Catocala nupta) a leggyakoribb övesbagoly faj.

Ez a pók eszik, ennél fogva harap, ha veszélyben van vagy veszélyben érzi például az utódait, nagyot harap, ami fáj... A földön, üregben lakik és él, tehát rovarokat, bokarakat vadászik. Pár méterre fotóztam a szobámtól, nekem dolgozik:) A farkaspókok közé tartozik: pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa). Az emberek egy részével ellentétben gondozza utódait.

2017. október 17., kedd

A Turjános

Ócsa határában különleges védett területet találunk, a Turjánost, ami egy ősi Duna mederben kialakult, a jégkorszakból megmaradt lápvidék.

A Turjános közvetlen közelében lévő Madárvártára hosszú évek után tértem vissza, és a gyűrűzésbe belefért némi fotózás. A képen egy ökörszem (Troglodytes troglodytes). A madár elég emberbarát, szívesen látogatja portáinkat, ligeteinket.
Egy tájkép,
és a közönséges komló (Humulus lupulus), ami szépen felfut a fákra, bokrokra. Nemesített változatait, ehhez hasonlóan magas kordonokra futtatják.
Egy tájkép,
és a hozzá illő balzsamfű vagy vízimenta (Mentha aquatica).
Egy tájkép,
és akkor a növények közül féltucat. Régi gyógynövényünk a tövises iglice (Onosis spinosa).
A hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) friss levelei a szegénységben asztalra kerültek, elvétve ma is gyűjtik.
A sziki cickafarknak (Achillea aspeniifolia),
és az őszi vérfűnek (Sanguisorba officinalis) külön örültem. Ide való, honos fajok.
A kanadai aranyvesszőnek (Solidago canadensis),
és a magas aranyvesszőnek (Solidago gigantea) nagyon nem. Özön fajok, tönkre- és használhatatlanná teszik élőhelyeinket.
A végére még egy piros övesbagoly (Catocala nupta).
Jártunk a faluban, az ócsai öregtemplom érdemes hely. Kép bőséggel van róla, jó volt fotózgatni, csendben lenni, de a poszt így is hosszú, ezért a kirándulás ezen részét most nem naplózom.