Sárréti kiruccanás

Június elején jártunk a Szeghalom határában lévő Csíkéri legelőn. A Füzesgyarmatra vezető út mellett parkoltam, innét indultunk szemlézni a valamikor igen változatos legelőt. A szárazság hatása látványos, illetve túllegeltetés nyomaival is találkoztunk.
Szépen és tömegesen virított a réti kakukkfű (Thymus serpyllum). A növény illata a lengedező szellőben nagyon finom, életérzés:). A FotóBolondok szerint ez a kép a legjobb.

Találtunk hegyi herét (Trifolium montanum), ami a nedvesség utolsó nyoma.

Színkavalkád a talajszintről, mintegy a terület összefoglalója.

Tájkép 1

Puha leveleivel jópofa növény a fehér tisztesfű (Stachys germanica).

Tájkép 2

Magyar zsálya (Salvia aethiopis); a felhőkkel próbáltam összekomponálni.

Löszös pusztákon

Még az előző kirándulás érdekességeit válogatom. Elpiszmogok rajta, de élvezem:) Sárga billegető (Motacilla flava) a száraz kórón, csak megcsíptem.

Kék atracél (Anchusa barrelieri), védett növény. A szellő jól esett, de nagyot bírkóztam a növénnyel, lévén, hogy 70-80 centi magas. Élőben sem csúnya!

Visszatértem a mezei zsályához (Salvia protensis), mert nagyon tetszik.

Találóan írják, elegáns növény. Erdőspusztai területet és löszt jelez az újabb védett növény. Most már a nyúlánk sármával (Ornithogalum pyramidale) is megismerkedtem.

Érdekes volt egy közönséges, már-már gyomként számon tartott növény rokonával találkozni. Mezei- vagy vetési szarkaláb (Consolida regalis).

Kivirágzott a macskahere (Phlomis tuberosa), csodaszép részeket találtunk.

Az "év cukiját" ott találtuk, ahol kábé másfél órával korábban elsétáltunk, majdnem ráléptünk. Gyorsan körbeképeltem, aztán hagytuk békén.

A legnagyobb öröm, hogy bár a 3. posztot hozom a területről, még mindig csak válogatok:)

Rózsa a pusztán

Sokat gondolkodtam, hogy melyik képet, hány felvételt, hogyan posztoljak. Külön bejegyzés mellett döntöttem, mert megérdemli a növény, a táj. Ismét a dűlőút szegélyében (értsd a föld út szélén) találtam szépet. A képek erős fényekben készültek június elején.

A parlagi rózsa (Rosa gallica) védett növény, szereti a löszös, háborítatlan területeket. Cserje volna, olyan méter körüli magassággal; legtöbb rózsánk őse. Ma már csak elvétve találhatunk, pedig lehetne sok helyen. Számomra mostmár a puszta egyik jelképe.