2013. augusztus 31., szombat

A ladányi duzzasztónál

Augusztus utolsó napján újra a Ladányi Duzzasztónál és környékén fotóztam, ezúttal baráti társasággal indultunk útnak. A fények játékát és a vízcseppek ragyogását próbáltam elcsípni, kevés sikerrel.
Tájkép a gátról, a sorozat kedvenc képe.
A közönséges gyöngyházlepkével (Issoria lathonia) meg a határozás körüli bíbelődéssel belekóstoltam a lepkék világába, van mit tanulni. Köszönöm Lathonia és Razor olvtársak segítségét.
A szárny alsó oldalán, a gyöngházfoltokban látom a megjegyezhető bélyeget.
Egy szép kardoslepke (Iphiclides podalirius) a zsályák közül...
és egy meditáló arc a partmenti száraz fűből.
A református templom és
az öreg folyó az alkonyati fényben.
Gondolkodtam, hogy fél év elteltével mit idéznek a képek. Türelmetlen várakozást az elején, hogy -mint a láncra szorított kutya- kiszabaduljunk a "rétre". Aztán a jóleső ráhangolódást, ahogy beleharapunk az ösvénybe, a táj örömét, ahogy eltűnik az épített világ. És bár a duzzasztó is emberi építmény, él annyira a természet, és varázslatos annyira "maga az út", hogy mindenki belefeledkezik valamibe: a felhőkbe, a víz rohanásába, a nyugalomba, a pihenés örömébe, a létezésbe. Eszembe jut, hogy bármennyire is kevés, de csak kihoztunk zsáknyi szemetet az érintetlen részekről, és hogy a lemenő nap fényében valami megfoghatatlan ősi békességet és összetartozást érzek.

2013. augusztus 23., péntek

A végtelen vízivilág élményei 2.

A vízivilág egyik ösvénye.
Halkan mosolygó lelkesedéssel barátkoztunk a fiatal fattyúszerkővel (Chlidonias hybrida).


Szürkegémet (Ardea cinerea) sokat láttunk, némi akciófotóval is próbálkoztam.

Megunhatatlanul szép. Variációk tündérfátyolra és tündérrózsára. Akad közte olyan, amivel majdnem elégedett vagyok:)

Sok címe van a képnek, és látvány a javából.
Ritka dolog az ember ezen a blogon, ez a kép a kivételt erősítő szabály. A csipet-csapat megérdemli, hogy itt is, ilyenformán megköszönjem a közös élményeket. Jut belőle a hétköznapokra iss:)
A mesterségesen létrehozott tavat szépen fölfedezte és benépesítette a természet. A fajok legalább felét rendszeres természetjáróként, olykor 2-3 hetente látjuk, és mégis nem egyszerűen élmény, hanem nagyszerű élmény, hangulat, időutazás egyben. Alhangon 70 kép kívánkozott a blogra...
A tóval egyetlen baj van, kicsit messze esik:)

A végtelen vízivilág élményei 1.

Régóta, tán 15 éve vágytam a Tisza-tóra. Lelkes csapatunkkal, jóbarátainkkal augusztus 21-én hosszú csónatúra formájában ejtettük meg az első randit, amiből majd' kézfogó lett:). Élmény volt minden perc. Eddig nem fotózott fajokról több képet naplózok, és a 2 posztból áll össze a nap, valamennyire. Kevés a tájkép a borongós, szeles idő miatt, részben a beszámolókat szeretném mederben tartani.
A közönséges rencét (Utricula vulgaris) még a partról fotóztam, és egyetlen pillanat alatt megtörtént a varázslat:)
Az első percekben került objektív elé a madár, ő a "még fiatalabb" vízityúk.
Legalábbis a kirándulás jelképe. (Tudom, a 2. képen jobbról vághattam volna. Legalább jelzi, hogy rence, rence, rence...)

Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) nyílfűre (Sagittaria sagittifolia) tekeredve - ez már az egyik nádas megállónál.
Utazási pillanatkép.
Itt nevelkednek a mindenféle fiókák, fehér tündérrózsa (Nymphaea alba).

Na, ő a fiatal vízityúk (Gallinula chloropus), nála már láccik, mi lesz belőle. Magamtól a guvat - vízicsibe - vízityúk körig jutottam, TB baráti segítségét köszönöm újfent.

2013. augusztus 19., hétfő

Váratlan élmények

Augusztusi délutánban találtam néhány szabad órát, így fotózni indultam. A határban néztem szét, ami elsőre elég üresnek tűnt, aztán az egyik legelőn mozgást láttam. A madarat ismerem, időnkén kukker elé kerül, de fotózni legfeljebb röptében volt esélyem. A diszkrét adrenalin löket vörös gém (Ardea purpurea) formát öltött, a határozó alapján fiatal.
A bíbic (Vanellus vanellus) felénk gyakori, de a legelőn azért csak megképeltem.
A vörös gém minden aszalódást és várakozást megér, de még jobb is került. A kép erős vágás, és a madárhoz legfeljebb annyi közöm van, hogy ismeretlennek találtam, ezért annak ellenére is képeltem, hogy az lcd-n elég kevés maradt. Charadrius morinellus, azaz "Öreg,téli ruhába vedlő havasi lilét fotóztál" - köszönöm T.B. baráti segítségét.

2013. augusztus 10., szombat

Hortobágyi élmények

Baráti társasággal kirándultunk a halastavak között. Napra pontosan 2 éve jártam itt. Hiba volt 2 évet várni... Mindig történt valami érdekes:) Felröppenő szürkegém (a rend kedvéért Ardea cinerea), a háttérben gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) sárgállik.
A bivalyok bírják a klímát. Ideje, hogy pontosítak: a képen és általában a Kárpát-medencében a házibivalyt látjuk (Bos bubalus domesticus).
Látkép a védett tavak egyikéről.
A függőcinegét (Remiz pendulinus) 9,37-kor képeltem,
ügyes túratársam jóvoltából 50 perc múlva már a fészkét is megfotóztam; nyilván nem pont az előző madárét, de lakott volt. Emberjárta, de kényelmetlen helyen, úgy 3,5m magasan hintázott. A magam listáján már a fészekkezdemény megfigyelése is öröm, így azonban teljes az élmény.
Újra fészekhagyó füstifecske (Hirundo rustica) fiókákat lestem.
Bütykös hattyú (Cygnus olor) fiókájával,
...ők pedig búbos vöcsök fiókák (Podiceps cristatus) - különleges megfigyelés és kép.
Nagy kócsag (Egretta alba), az élesség a fejéről a szárnyára csúszott, mind2en 3D mozgást végeztünk, nem egyszerű az optikának kiszámolni, mit is akar a júzer...
Hab a tortán illetve a túrán: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) szárcsával.
Olyan sok élmény ért, hogy a Kilenclyukú hídnál meg a pihenőben is azon kaptam magam, hogy lélekben-fejben odakint maradtam... Remek társaság, kitűnő élőhelyek, hideg sör, mi kell még? Újabb hortobágyi kirándulás:)