2017. február 22., szerda

Bükki tájak 2.

Kövirózsával faluhelyen is találkozhatunk, amire emlékszem, az a fali kövirózsa. Amit a Bél-kő környékén találtam, az a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) lesz, ami a kőtörőfű-virágúak rendjébe tartozik.
Találó a növénytani rend elnevezése.
Itt háztető mohával (Tortula ruralis),
itt pedig a szintén a kőtörőfű-virágúakhoz tartozó borsos varjúhájjal (Sedum acre) szomszédol;
végül egy virágzó példány.
A mezei csormolya (Melampyrum arvense) enyhén mérgező. A legelő állatoknak a színével jelez, azok meg értik a jeleket:)
Szintén mérgező növény a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum officinale).
Találtam néhány példány fehér szamárkenyeret (Echinops sphaerocephalus)
és gyapjas aszatot (Cirsium eriophorum).
Az erdei derécét (Epilobium angustifolium) eléggé eltérő helyeken találtam meg. Ideje lenne teába kipróbálni, jókat írnak róla.
Őt közönséges napvirágnak naplózom (Helianthemum ovatum), nagyon szép kis növény.
A berkenyék ritkák az Alföldön. Hozzáértő segítséggel merem leírni, hogy lisztes berkenyét (Sorbius aria) fotóztam.
Ez a növénysor rendesen feladta a házi feladatot, amit segítséggel oldottam meg. Köszönöm Csukóka, Barkócza, vlbalmaz és TarL olvtársak segítségét, 5 tétel saját határozás.

2017. február 20., hétfő

Bükki tájak 1.

2016 kora őszén sikerült a Bükkbe kanyarodnom. Bélapátfalváról a Bél-kő felé levegőztem és képelgettem. Kedvelem a csepergő esős sétákat, mert szebbek a színek, tisztább a levegő, illata van erdőnek-mezőnek. Az Apátság közelében találtam ezt a gyönyörű húsos somot (Cornus mas). Őshonos növényünk, család- és településnevek jelzik, hogy eleink ismerték és használták. Néhány évtizede sokan felfedezték és termesztésbe vonták.
Igen hatékony módszerrel zárják le a gépjárművek elől az erdei utakat:)
Mindannyiunk és Földanya oxigéngyára a kiterjedt erdőségek.
Csúcsfotó a Bél-kőről,
a következő, már lentebbről, a felhagyott mészkő bányáról.
Ide naplózok egy gyöngyház lepkét, hátha sikerül közelebbről meghatározni.
Új faj a blogon az enyves zsálya (Salvia glutinosa), ami a hegyvidékek zsályája. A határozókat lapozgatva már tudom, hogy legközelebb a virágát szeretném közelebbről megfotózni.
Egy nagyon szép som fa a hegy másik oldaláról,
és egy újabb arca a tájnak.
Hamarosan jönnek a növények.

2017. február 11., szombat

Kiscsákó

2016. szeptemberében határjárásként ránéztünk a vetővirágokra (Sternbergia colchiciflora) - talán ha 10 tövet találtunk virágban, kép is csak 2 készült.
Jöttünk-mentünk, aztán a tanyaromok között Kiscsákóra, a kastélyhoz kanyarodtunk.
Találtunk bejáratot, és a romok között ott díszlenek a szép részletek, ez például a torony közelebbről.
Beljebb a szomorú valóság:

Vannak nyomai a felújításnak,
de a történet szomorú véget ért...
A csatorna jó kis élőhely benyomását keltette,
a vadkomlót (Humulus lupulus) a közelében találtam.
A területnek van egy géptelepes, ma is használatban lévő része. A bokrok között az egykori közösségi lét nyoma a romos kápolna.
Nem tudom, van-e, kell-e ezen felül zárszó...

2017. február 9., csütörtök

Jövet-menet

Olyan képeket naplózok, amelyek jövet-menet készültek 2016-ban, a ház körül, a falu körül és egy ügyintézéshez kapcsolt sétán. Önálló poszthoz önmagukban kevesek, de így összefűzve azt jelzik, hogy sok-sok érdekes megfigyelés adódik a hétköznapokban.
Az őszapó (Aegithalos caudatus) képe életlen lett az irodámból fotózva, de a fentiek miatt naplózom.
A tájkép a közeli major ritkábban látott "túloldala".
Ugyanitt, a téli erdőben találtam a csuszkát (Sitta europea),
a vörösbegyet (Erithacus rubeola),
és a tengeliceket (Carduelis carduelis) - első képem erről a gyakori, kedves madárról. Volt vagy 60 példány a fák tetején.
A meggyvágót (Coccothraustes coccothraustes) már Szanában találtam.
Itt készültek a tájképek is.

2017. február 6., hétfő

Augusztusi lepkészet

(Augusztusi képek kerültek elő, ráadásként 2016-ból...) Szabóky Csaba lepkészhez csatlakoztunk -kicsik és nagyok- rövid felfedező útra. Azt a területet jártuk körbe, amit önkéntesekkel gondozunk nagyon sok éve.
Éppen a kisebbek mutattak példát nekünk, ahogy azonnal partnerei lettek tanár úrnak.

A poloskák szerteágazó nagy családjából csíkos pajzsos poloskák (Graphosoma lineatum), egyik ismert tápnövényükön, valamelyik murokon (a zellerfélék egyik nemzetsége, és van vagy 10 faja).
L. komám nyakig a rétben.
Talán egy zöld lombszöcskét (Tettigonia viridissima)
vagy egy boglárkelepkét figyelt; hogy melyiket, ennyiből nem merem megsaccolni.
Nyilván megnéztünk növényeket is, ez itt közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris).
Tényleg figyeltünk:)
Itt már le merem írni, hogy közönséges boglárka (Polyommatus icarus).
A végére jutott egy jópofa kölök béka, mégpedig erdei béka (Rana dalmatina).