Naaagy szarkalábas

Május végén jóbarátaimat hoztam haza a Debreceni repülőtérről. Útközben figyelte ki valamelyikünk ezt a színpompás szarkalábas "sarkot".

Jó saccoltam, hogy keleti szarkaláb (Consolida orientalis) a nagyja.

A fehérről pedig növénytudóktól tanultam, hogy az is.

Volt egy kis mókázás, tényleg gyönyörű mezőt találtunk másfél méteres, olykor nagyobb növényekkel.

Benéztünk Csolt-monostorra. A kép bal oldalán az Árpád-kori monostor, és

az eredetileg is kettő halomban pedig két izgalmas múzeum. Azon túl pedig ihletett, szent hely.

Két, vitrines kép emléknek. A második edényke, és az abban megjelenő tudás, ízlés, egyszerűség nagyon teccik:-)

Soczó-zug 1.

Május végén jártunk Dzsó barátommal Endrőd határában, Soczó-zugban. Nyaraló házas rész a Hármas-Körös oldalában holtágakkal, többféle élőhellyel. Ezt a remek rétet útközben fotóztuk.

Némileg meglepő módon a közönséges farkasalmáról (Aristolochia clematitis) még nincs kép a blogon, pedig régóta ismerem. A Wiki azt írja, hogy a farkasalma nemzetség egyetlen Magyarországon őshonos faja és hogy mérgező növény. A (védett) farkasalmalepke hernyójának kizárólagos tápnövénye. A lepkéről van fotó a blogon.

A szöcskével próbálok ismerkedni, eddig nincs rá határozás. A farkasalmán találtam; a kép vágott.

Ez már Soczó-zug: margarétás gyönyörű gátoldal. Réti margitvirág (Leucanthemum vulgare).

Koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris).

Nadályos-nőszirmos vizes élőhely.

A védett réti iszalagot (Clematis integrifolia) szokás szerint a gátoldalon találtam. Örültem, hogy több helyen előkerült.

A mezei zsurló (Equisetum arvense) ismert és használatos gyógynövényünk.

Értő segítséggel jegyzem a tejoltó galajt (Galium verum), ő is használatos gyógynövény.

A keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia) itt is előkerült.

A következő posztban újabb növényeket naplózok.

Soczó-zug 2.

Rózsás akác (Robinia hispida) - dísznövénynek érkezett, de kivadult és önállósodott.

Fehér mécsvirág (Melandrinum album) a gátoldalon.

Arra már nem emlékszem, hogy a mezei árvácskát (Viola arvensis)

és a nagy bakszakállt (Tragopogon dubius) pontosan hol fotóztam.

Az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) gyógynövény erős mellékhatásokkal, ezért veszélyes a használata.

Ezek a képek az ártéri oldalon, annak gát-felőli szélén készültek.

Az egyik kedvenc mocsári növényem a virágkáka (Butomus umbellatum). Az ínséges időkben vastagabb részeit megsütötték.

Mocsári kutyatej (Euphorbia palustris).

A vizes részeken tavi káka (Schoenoplectus lacustris) zöldellt. A sásfélék családjába tartozik (összesen 3200! faj), a szittyófélékkel és a gyékénnyel rokon.

A végére még egy mocsarasodó holtág részlet, amit a kirándulás legvégén fotóztam. Nem volt érkezésem nagytelére váltani, pedig legelészik a vízen néhány gázlómadár.

A határozások felénél volt többé-kevésbé pontos saját gondolatom. A másik felében a botanikafórum lakói segítettek, amit ezúton is hálásan köszönök.

Dévaványa-Réhely 1.

(2020. márciusában, a kényszerű korlátozásokban jut idő végre a képek rendezgetésére és a posztok megírására.)
Nyílt kirándulást vittem a Túzokfesztiválra. Sokan voltunk és el is fértünk. Csikós bemutatóval kezdődött a program. Nagyon teccett, egyedül a sárga kordonszalagok zavartak. Időnként fegyelmezetten belógtam, így az én oldalamon nem látszik:)

Ekkor avatták fel a túzok életnagyságú szobrát, egy képet és sok-sok gondolatot megérdemel. A szobrot Lestyán-Goda János szarvasi szobrász készítette, mezei látogatóként köszönöm szépen.

Nyilván uzsonnáztunk, nézelődtünk, aztán neki indultunk a határnak.

Rókasás (Carex vulpina).

A réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) a sztyeprétek jellemző fűféléje.

Közönséges szikipozdor (Podospermum canum).

Vastövű imola (Centaurea scabiosa).

Vesszős kutyatej (Euphorbia virgata).

Folytatás a következő posztban.

Dévaványa-Réhely 2.

Az előző poszt folytatása növényekkel és a visszaúti ráadással.
Sziki kocsord (Peucedanum officinale) friss hajtásai.

Mezei árvácska (Viola arvensis).

Közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum vulgare).

Annyira kiestem a növények közül, hogy a közönséges spárga (Asparagus officinale) meghatározása gondot okozott...

Ez a növény viszont jogosan okozott nehézséget, hiszen egyrészt nincs képem róla, másrészt aki segített a határozásban, azt írta, hogy ritka. Találtam a neten nemzeti parkos írásokat, azokban összesen kétszer, két különböző helyen szerepel a növény, meg egy múzeumi találat is akad a megyeszékhelyről. Annyit írok fel, hogy a borágófélék vagy érdeslevelűek családjába tartozik, ahová például az ebnyelvűfű, a nadálytő is. Ragadós magiszák (Asperago procumbens). Történetesen fekete nadálytövet fotóztam is, de a képet most nem teszem fel.

A nyári hérics (Adonis aestivalis) viszont még némi gondolkodással azért beugrik:-)

Már visszafele kellett megállnunk emiatt a gyönyörű árokpart miatt. Az eltűnőben lévő mocsaras vízi világ utolsó nyomai... (A tájkép elég gyenge, de már szorított az idő.)

A sárga nőszirom (Iris pseudacorus) tömegesen virított,

és találtunk korcs nőszirmokat (Iris spuria) is.

Köszönöm a botanikaforum növénytudóinak szíves segítségét, a növények felét ők segítettek meghatározni.