Pisztrángos

A Bükk egyik legszebb részébe látogattunk. A kocsit leparkolva gyalogosan indultunk a Hámori-tó partján.

Nagyjából az erdei kisvasút nyomvonalát követtük.

A harangvirágra még visszatérek. Szerintem kánya, de inkább a fények meg a hangulat miatt naplózom.

Magamtól széleslevelű nőszőfüvet mondanék a növényre, ez is visszatérős határozásilag.

A kárpáti sisakvirágról (Aconitum moldavicum) nincs jobb képem, viszont első a fajról, ezért naplózom.

Nagy völgycsillag (Astrantia major) honos, hegyvidéki fajunk.

Nagy gyöngyházlepkét már nem naplózok (ismerem, gyakori) ez viszont a zöldes alfaj (Argynnis paphia f. valesiana).

A pisztrángtelep oldalában találtam ezt az ezüstös gyöngyházlepkét (Argynnis adippe). A növény akár teleki virág is lehetne, ha lenne kép a levelekről.

Egy fotó a cégérhalról,

és egy a sebes pisztrángról (Salmo trutta). A lazacfélékhez tartozik, kellően nemes és finom hal. Valamikor a legtöbb hegyi patakban megélt, kevés helyen maradt meg.

Fotóztunk, kavicsot szedtünk, levegőztünk, túrázgattunk, élveztük a tájat. És prímán megebédeltünk:-)

A fajok meghatározásában a Botanika fórum tagjaitól kaptam segítséget, amit ezúton is köszönök.

Szeptemberi határjáró

Szeptember első felében néhányszor sikerült a környéken fotózgatni. A vetővirág (Sternbergia colchiciflora) szép számmal, saccra százas nagyságrendben virított az egyik erdősáv belső oldalán. Molnár V. Attila szépen megfotózta a növény metamorfózisát, érdemes rákeresni az írásra.

Nagyjából ezen a környéken találtam néhány gyomnövényt, ideje volt velük megismerkedni. A sárga selyemmályvával (Abutilon theophrasti) már találkoztam néhányszor. Kínában 5 ezer éve már termesztették és felhasználták, korunkban komoly pénzeket költenek irtására.

A szöcske jól bírta a fotózgatást (nem túl guszta, de vakuztam is...), viszont a kiléte még ismeretlen.

Most már tudom a közönséges kunkort (Heliotropium europaeum), ami egy legfeljebb közepes termetű, szép virágú gyomnövény. Nagy fogás lenne a henye kunkort megtalálni a környező pusztákon.

A fenyércirok (Sorghum halepense) a '70-es évektől indult szaporodásnak az ország déli megyéiben és egy elég masszív gyomnövény.

A növények határozásában, illetve saját határozásaim ellenőrzésében a Botanikafórum növénytudói segítettek, ezúton is köszönöm.

Újabb érdekességek a Mogyoró-hegyről

Az előző útról találtam mappányi képet, ezekből naplózok néhányat.
Laikusként azt gondoltam, hogy mindent tudunk Visegrádról és a környék történelméről. Ehhez képest komoly régészeti munkák zajlanak a Sibrik-dombon. A 2017-es képeket ugyebár 2020 telén naplózom, így már tudható, hogy a római korból bélyeges téglák, a középkorból elég sok pénzérme és persze építési emlékek sokasága került elő vagy beazonosításra.

A két harangvirágon néhány napig méláztam, és elfogadható nyomon indultam utánuk. Az első képen a kányaharangvirág (Campanula rapunculoides),

a második pedig csomós harangvirág (C. glomerata).

Úgy láccik, mégiscsak fotóztam olyan őszi kikericset, ami kicsit kilóg a sablonból.

Ugyanígy kicsit ismétlés a védett dunai szegfű (Dianthus collinus). A képek alapján tudom, hogy elég sokat találtam a útközben.

Naplózom a koloncos legyezőfüvet (Filipendula vulgaris). Régebben hurutus betegségeket kezeltek vele, tehát gyógynövény.

A következő növényről azért nem volt fogalmam, mert eddig nem találkoztunk. Botanászok segítségével tudom, hogy nagy pacsirtafűnek (Polygala major) hívják, hegyvidéki faj. Az egyik réten találtam, és a kép nem nagy látvány, nehéz is tiszta képet lőni a gyepszinten. Cserébe megint védett fajt találtam:)

Szerencsére képeltem különálló példányt. Kicsit hiányos, viszont látszanak a levelei, kicsit jobban megmutatja magát.

Vadgesztenyés

A hónap közepén hosszú évek után újra az Öreg Kálvárián jártam.

És életemben először úgy mentem fel, ahogy illik. Jól esett együtt átélni.

Talán ezzel a látogatással kezdtem újra túrázgatni a környező hegyekben, ott és arra, ahol gyerekként sokat kószáltunk. A Salamon-torony vagy 800 éve hallgatja a vén Duna történeteit...

                                    

Itthon van a Dunakanyarban,

a szelídgesztenye (Castanea sativa).

Ismerős réteken fotózgattam,

Például tövises iglicét (Ononis spinoza),

aztán dunai szegfűt (Dianthus collinus), és

őszi kikericset (Colchicum autumnale), amiből nagyon sok van.

Valahol találtam gilisztaűző varádicsot (Tanacetum vulgare), naplózom.

És az eddigiekhez képest egy még érdekesebbet, bablevelű varjúháj (Sedum maximum). A botanászok szerint gyakori, nekem az igliciével együtt ez már "skalp":-) Úgy olvastam, hogy ínséges időkben főzeléknek és levesnek is megfőzték. A legnagyobb hazai varjúháj féle. Száraz tölgyesekben, sziklagyepeken lakik.

Érdekes látvány, ahogy az erdő próbálja a sebeket gyógyítani. Valahol a Görgey szikla környéke.

Dunakanyar, Gerecse, Dobogókő

Baráti fuvarral a Dunakanyarban álltunk meg először sétálni, fotózgatni. A kissé szokatlan kép kölökkoromat idézi...

Erdészeti gépek között kéretőztünk be az erdei kápolnához. A kereszt mellett indul a kaptató a Prédikálószékre.

Ott fotóztam az enyves zsályát (Salvia glutinosa). Jóféle bükkös, gyertyános erdőkben lakik, az egyik helyen azt olvastam, hogy nálunk "nem gyakori".

                                        
A lepke -segítséggel- közönséges tűzlepke (Lycaena phlaeas). Annyit följegyzek, hogy a hernyója lórom fajokkal (sóskafélékkel) táplálkozik.

Ez pedig már az Öreg-kő a Gerecsében. Elég jellegzetes a formája, és bár nem túl magas (375m), több olyan növény otthona, ami csak itt fordul elő. Valamikor gyerekekkel jártuk be, jó kalandjaink is voltak. Amikor látom, olyan, mintha régi ismerőssel találkoznék.

Őszi kikericsekkel (Colchicum autumnale) sokfele találkoztunk.

Egy szokatlanabb kép Dobogó-kőről,

és egy fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum).

Csak úgy, emlékeztetőül:-)