2017. november 26., vasárnap

Novemberi madarászat

November elején jutott idő madarászni. Az első kép életlen, de talán mutatja, hogy érdemes távcsővel vagy fotómasinával elindulni.

A gyűrűzésből mutatom a nád talán legszebb lakóját, a barkóscinegét (Panurus biarmicus), ez egy hím madár,
a sok helyről ismerős ökörszemet (Troglodytes troglodytes),
és egy ritkább vendéget, a zsezsét (Acanthis flammea).
Kedves jelenet volt, ahogy gyakorlott madarászok és ügyes fotósok telefonokkal szorgosan fotózzák a madarat. Ennyit fejlődött az a technika, ami kábé mindenkinek elérhető.
Jutott idő a leskunyhóból fotózgatni. A ritkán látott fajokat nem vágom, ezért TB segítségét megköszönve írom, hogy a képen az előtérben nagy pólingok (Numenius arquata), hátrébb havasi partfutók (Calidris alpina), récék és sirályok szedegetnek.
A pólingok aztán közelebb jöttek valamivel (az utolsó két képen azért vágtam valamennyit).
A végére egy indulni készülő dankasirály (Chroicocephalus ridibundus).

2017. november 17., péntek

Torockó 1

Nehéz több napra kiszakadni a mókuskerékből, 1 napos útra így borzasztó korán indultunk Erdély nyugati kapujába, Torockóba. Már jócskán Romániában jártunk, amikor a Nap első sugarai megjelentek.

A látvány többet ért minden kávénál, és hamarosan megállók sorozata következett. Rengeteg kép készült, nehéz az utat féltucat képpel bemutatni. És valószínű, hogy az élő látványt nem adják vissza. Nagyszerű volt figyelni fény és árnyék együttes jelenlétét, viszont az érzékelő nem bír el ennyi dinamikát, pedig elfogadható vasam van.



Ez már Torockó határa, így jutott idő hosszabban barátkozni a fényekkel és az eleinte igencsak riadt lóval.



2017. november 16., csütörtök

Rimetea - Torockó 2

 Hát megérkeztünk... Torockó a Székelykő tömbje alatt.

Méláztunk és nézelődtünk...
Aztán sétáltunk, ámultunk, mert olyan gyöngyörű őszbe érkeztünk, amilyet elképzelni sem tudunk.


Néhány növényt naplózok. Összekötnek és a tájhoz tartoznak. Ördögszekér, szamártövis azaz mezei iringó (Erygium campestre), mezei juhar (Acer campestre) és vackor (Pyrus pyraster).


Egy suta ellenfényes kép az egyik legtöbbet fotózott házról, és
egy kép csakúgy. Dehogyis, macskás barátaim tiszteletére egy emberbarát és ellenfényes macsek. (Az az érzésem, hogy a gép autófókusza a macska bajszára élesített... - nem baj, mert elég penge:)
A szomszéd vár felé indultunk tovább.


2017. november 15., szerda

Eisenburg - Torockó 3

Autóba ültünk és elkanyarodtunk a Torockószentgyörgyi vár felé. Útközben,  azon a néhány kilométeren:)- egymást érték a fotós megállók...


Ellenőriztem a nyers képet, nincs semmilyen effekt beállítva, még inkább visszafelé húztam a csúszkákat. A várhoz nem mentünk fel.
Aztán tovább...



A képek sorszáma alapján visszatértünk a faluba és még felsétáltunk néhány helyre.
És lehevertünk a legelőre átélni a pillanatot. Így készült a kép.
Két növényt naplózok, a sorozat legrosszabb képe, a faj viszont kell: terjőke kígyószisz (Echium vulgare). A másodikról a boróka jutott eszembe, tehát nem az...


Zárásként néhány tájkép. Visszaúton nem fotóztam - nem kellett, mert sokkal többet kaptunk, mint vártam. És semmit sem vittünk...



Köszönöm útitársaimnak a jó társaságot, és köszönjük Zsoltnak, hogy csatlakozhattunk hozzá és hogy végignyomta az utat. És az Égieknek, hogy részünk volt a élményben.

2017. november 4., szombat

Erdei takarítás kedves találkozásokkal

Kedvenc egyesületi erdőmet látogattuk meg. Ezen a 10 hektáron a legtisztább önkéntes munkával neveljük az erdőket, gondozzuk az élőhelyeket. 

Az odutelep is tizenéves, késő ősszel egyesével kitakarítjuk mindegyiket, ha jut rá ember, akkor javítunk és pótolunk. 
Nagyjából 45-50 odut raktunk ki, és majd mindet elfogadják az erdő lakói. A nyomokból ítélve elég gyakori a 2-3 fészkelés.
Az erdőnek sok és sokféle lakója van, az erdő ettől és így működik jól. Sokat tanulunk az erdőtől:) A jó időben a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) még igencsak mozog. 
Ha alszik, marad, ha menni akar, megy. Aztán majd visszacuccol:) 
Néhány odut minden évben elfoglalnak a darázsfélék. Jócskán van szerepük az erdőben, így ennek is örülünk. (Az erdei egerek klasszul kordában tartják az állományukat.) 
 
Az erdei sétán több felé találtunk aranyos rezgőgombát (Tremella mesenterica), szerintem az első találatom. Nem ehető, elég kicsi, a kicsik közül egy nagyobbat naplózok.