Királyerdő 3/1.

(Hosszú kihagyással, fájdalmas hiányokat hordozva 2024. áprilisában folytatom a blogot.) Valahogy úgy adta a helyzet, hogy 2018. júliusában 2 autóval, 8-an vagy 9-en indultunk bóklászni és felfedezőbe a Királyerdő hegységbe.

Ahol tetszett a látvány, ott megálltunk és fotóztunk. Ez a kép sem igényelt szoftveres igazítást.

A Wikin a "Karsztbokorerdő" címszónál azt írja, hogy ennek a mészkő alapközeten kialakuló "intrazonális erdőfajta" cserjeszintjében gyakori a húsos som (Cornus mas), szinte integetett, hogy álljunk meg, és nagyon guszta.

Nagyjából itt találtuk a csomós harangvirágot (Campanula glomerata).

Mai tudásommal azt mondom, hogy a Dámosi karsztfennsík képei következnek. Elsőnek egy időutazós kép.

Ezen részen több helyen megindultunk sétálni. Arra amerre ösvényt láttunk, vagy amerre kevésbé volt meredek... Ez a kép már fentről készült.

Szártalan bábakalács (Carlina acaulis), Magyarországon védett; a Bükki Nemzeti Park címernövénye. (A Királyerdő jóval közelebb van hozzánk, mint a Bükk:)

Győztük befogadni a látványt...

...nem lehet...

Leültünk, nem is nagyon beszélgettünk, méláztunk, én meg próbáltam lefotózni.

Aztán csak gurultunk tovább. Visszatérős táj, olykor magyar szó is hangzik. A folytatás lentebb olvasható.

Királyerdő 3/2.

Útközben valahol...

Úgy kirándultunk, hogy kedvünk szerint megálltunk valahol és fotózgattunk. Ilyen képek következnek.
Mezei vagy keskenylevelű kakukkfű (Thymus serphyllum), de az élőhely miatt nem vetném el a hegyi kakukkfüvet sem. (Az első faj több kisfaj gyűjtőneve, de ez már a botanika egyik labirintusa. A sok közül:)

A "nagykönyv" szerint domb- és hegyvidéki lejtő(kö)n fotóztam az ezüstös hölgymált (Hiearcium pilosella). Egyszerű, átlagos növény, de ide való és itt van. Örülök, hogy ráismertem.
A kép előterében, jobb alsó részében van még egy növény, amit mostanában (tehát a kép készítéséhez képest majd 6 év után:) vettem észre. Köszönöm Jakab Gusztáv megtisztelő határozását: ebfojtó müge (Asperula cynanchica). Ezt is a nagykönyv szerinti helyén fotóztam, és erre a növényre külön megérné rámenni pl. makrószerkóval fotózni, mert önmagában még szebb.
A Wikin van "Karsztbokorerdő" szócikk. Nagyon érdekes és a leírás szépen illik a Királyerdő élőhelyeire, több növényt ezen a kiránduláson is megtaláltam.

Nálunk nem nagyon akarnak pásztornak állni a fiatalok, rangja sincs, miközben az oly sokat emlegetett fenntarthatóság egyik letéteményesei. Kicsit vidámabban: természetfotózás autóból:)

Itt hosszabban megálltunk, jó látvány minden szempontból.

Ebben is mennyi munka, mennyi tudás van, sorsok... Nem román és nem magyar, hanem mélyen emberi.

Tudtuk, hogy ide tartunk. A nevezetes biharrósai vízimalom a Rosia-patakon.

A sok egykor működő vízimalom közül az utolsó. Műszakilag is az építők munkáját dicséri a közel 200 éves malom; úgy írják, teljesen fából készült. Egy kép belülről:

Azért van hangulata, és ha kifogunk egy csendesebb időszakot, érdemes mélázni. A malmot a látogatók eltartják, a bácsi pedig élvezi a figyelmet. Ha "csengetünk", muzsikál is. Bár lenne fiatalabb csapat, aki karbantartaná és őrölné a lisztet...
És innét már hazafelé vettük az irányt.

Királyerdő 3/3.

Valahogy úgy alakult, hogy maréknyi gombát is találtunk útközben. Természetesen OZS-hoz fordultam, az ő segítségével írom a fajokat. Köszönöm szépen a segítséget!
Piros galamgomba (Russula lepida) elszáradóban lévő példánya. Európa egyik gyakori ehető gombája.

A képből annyi látszik, hogy valamelyik áltrifla. A repedés a spórák érését jelzi. Gyakori és erősen mérgező.

A képből ismét csak a család látszik, valamelyik susulyka faj. Gyakori és mérgező, cserébe szép fényekben elég sokat találtunk.

Aranytinorú (Xerocomellus chrysenteron), a Wiki külön írja, hogy "gyakran görbe":) Szép gomba, szép helyen. Ehető, de összetéveszthető mérgező fajjal.
A 3. kép OZS képe, szíves engedélyével naplózom.

Piros galambgombából találtunk fiatal példányt is.

És egy rokon, a varashátú galambgomba (Russula virescens). A Wiki nagyon jókat ír a gombáról, nem is merem bemásolni. A kínai gombakonyha egyik régi gyógygombája.

(A szöveg és kép beszúrással kínlódok, a html beállításokkal sem boldogultam, elnézést kérek a hibáért, majd igyekszem javítani.)

A Révi-szoros

Júliusban közepén sikerült Erdély egykori kapujához, a Révi-szoroshoz eljutni. Oda, ahol a Sebes-Körös kilép a hegyek közül. A képet Vársonkolyosnál kattintottam.

A folyóparton a szorosba sétálva találtam egy pókhálóslepkét (Araschnia levana), és egy

ligetszépét, amit egyetlen képből nem lehet pontosabban meghatározni.

A hely eléggé ismert, sajnos a taplóság nyomait is megtalálni. Igen, valamelyik anyaországi honfitársunk a csipszes zacsit (egy másik képen látszik, hogy többet) itt találta alkalmasnak elhelyezni...

Gyenge és keserű képen a kirándulás legértékesebb megfigyelése. Vízirigók (Cinclus cinclus) a Sebes-Körösön, nálunk fokozottan védett faj. Sajnos csak alapobjektív volt nálam...

A közelben található a szoros talán legszebb pontja, a Körösrévi vízesés. Miután a bejegyzést 2022 májusában írom, már tudható, hogy a vízesés beszakadt a folyóba. A természet azóta építi a másikat.

A Zichy-barlang egy része vezetéssel látogatható és megéri a sétát. Két kép a barlangból.

Két tájkép a Királyerdő hegységből, ami nagyrészt karsztos mészkő itthoni viszonyok között igen nagy területű, sok-sok felfedeznivalóval.

Zárásként egy vidéki életkép. Az ésszerű legeltetés a fenntarthatóságot szolgálja, a friss tejtermék a legkiválóbb étel, csak éppen nem lesz, aki vállalja a pásztorkodást...