Határmenti csavargást rendeztem a munkaszünet örömére. Mácsa rendezett és elég nagy falu az államhatár túlsó oldalán. A Csernovics kastély parkjában kezdtünk, ami dedikált arborétum, sok helyen felirattal megjelölt növényekkel.
A botanikafórumról LP segítségével tudom, hogy valamelyik szil(fa) útonlévő magjait fotóztam.
Szintén neki köszönhetem az európai vörösfenyő (Larix decidua) határozását. Megtetszett és cédrusfélének tippeltem.
Ezt a növényt már láttam a fészen többször, a határozására még hátha visszatérek.
Nagyon sokféle érdekesség virít a tizenegynéhány hektáron: fotóztam is sármát, medvehagymát, fenyő és cédrusféléket, kerti tavacskát rózsákkal. A kastély kifejezetten szép, és találtam egy háromnyelvű emléktáblát, amely Simonkai Lajos aradi természetrajztanár, Erdély növényvilágának kutatójának emlékét őrzi. Van egy herbárium is, amit zárva találtunk. A netes képek alapján nagyon szép a falu szélén a halastó, és érdes, hogy a falu határában halad a Csörsz-árok.
Gurultunk tovább, egy tájkép az útról.
Világosra (érdekes román nevén Siria) érkeztünk. A falu elég nagy, rendezett és roppant gazdag a történelme. A várhoz szerettem volna feljutni.
Mácsán elszaladt az idő, itt pedig élveztük a nyugalmat, ezért csak félútig jutottunk, de így is megérte. Visszajövős a hely feltétlenül.
A napot Lőkösön, a Bréda kastélyban zártuk. Világvégi, de igényesen felújított, szép hely.
Megnéztük az esti programot, a látványos, 3D épületvetítést, ami tényleg különleges élmény. Állvány nélkül képeltem néhányat, abból kettőt naplózok.