Jósvafői felfedező 2/1.

2016. februárjának elején az Aggteleki-karszt felfedezésére indultunk a megszokott baráti társasággal. Első körben egy "külső" barlangba kértünk vezetést. A friss levegőn sétáltunk 3km-t, így közelítettük meg a barlangot.
Jósvafő központi kereszteződése.

A természet még szundikált, ezért is indultunk a barlangokhoz.

A föld alatti világ képei következnek.

A barlang kevéssé kiépített, így még életszerűbb volt az a néhány perc, amit lekapcsolt világítással, fejlámpáink kevéske világánál süket csendben éltünk át. (Izó nagyonsokezerrel készült a kép, és zaj azért nem látszik, minden feketébe bukik.)

A sötétség után még szebbek a fények:)

Ő az anyósnyelv. A barlangi történet szerint évről-évre egyre nagyobb lesz:)

A cseppkő kialakulása hosszú és csöndes folyamat. A mészkövön átszivárgó vízből válik ki a kalcit és a Wiki szerint még vagy 68 ásvány. Ebből függő cseppkő, sztalaktit lesz, és így születik:

Sikerült denevért képelni, szerintem a leggyakoribb kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) néhány példányával találkoztunk. Leggyakoribb, de védett természetesen.

Már visszafelé sétálva

találtam néhány tő foltos árvacsalánt (Lamium maculatum).

Középiskolás korunkban Szabolcs barátommal 20 napot stoppoltunk az országban, ráadásként átjutottunk Felvidékre és Burgenlandba. A kalandos úton 2 éjszakát a torony aljában töltöttünk a kertekből elcsent szénával megágyazva. Az első éjszaka valami zajt hallottunk és kicsit berezeltünk, ezért fölkapcsoltuk volna a villanyt - így történt, hogy hajnalok hajnalán szépen beharangoztunk a falunak:) Ennek emlékére posztolom a református harangtorony képét.

Még aznap délután jártunk egyet a nagy barlangrendszerben, folytatás a következő posztban.

A pusztai oázis

Békés déli részét magam is kevéssé ismerem, pedig ihletett helyeket rejteget. Május első napjaiban a pusztai templomhoz látogattunk, vagy 20 éve jártam a környéken legutóbb.

A XII. században építették, az emberi felelősségérzet és összefogás szép példája a mostani állapot. Pedig a fenntartó éppenhogy nem dúskál az anyagiakban...

A templom környéke valóságos oázis, remek fajokat találtunk. Foltos árvacsalán (Lamium maculatum), apró nefelejcs (Myosotis stricta), pusztai sárma (Ornithogalum kochii), gyöngyvirág (Convallaria majalis).

Az árnyékban szúnyogot fotóztam, nem is akármilyet:), a közelebbi határozás folyamatban.

A környező rétek igazi alföldi élőhelyek: ürmös, kamillás, szikes legelők. Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) és kamillás környezet.

Csöndes, de szép élményekkel autóztunk visszafele. Az elvirágzott törpemandulát (Amygdalus nana) az egyik forgalmas kövesút mellett fotóztam, az indás ínfüvet (Ajuga reptans) szintén. A mandula valamikor elterjedt volt, élőhelyei mára megritkultak, elfogytak, ahogyan "ez" is 15 év alatt harmadára zsugorodott. Pusztai cserjések, tölgyesek szegélynövénye, az ősi táj szép hírmondója.

Élő holtágak

A mostani Fehér és Fekete-Körös, az egyesülésükkel megszülető Kettős-Körös nagyrészt mesterséges mederben haladnak. Október utolsó napjaiban a régi Körösöknél fotóztam. Most holtágak, de csodaszép növényvilág kíséri, mintegy Csipkerózsika álomban, kicsit a világ végén, megközelítésük sem egyszerű. Most már látom, hogy a fekete-dió (Juglans nigra) megszokta a tájat, belesimul a ligeterdőkbe.

A foltos (levelű) árvacsalán (Lamium maculatum) kifejezetten erdei faj. Eddig nemcsakhogy nem fotóztam, de nem is láttam. Szép:)

Ha ősz, akkor gombák - még nem tudom, milyen.

Erdei iszalag (Clematis vitalba) a fákon. Ahhoz képest, hogy a boglárkafélék családjába tartozik, fölkúszik 10m-re is.

Nekem valamiért teccik a vadkomló (Humulus lupulus), elég gyakori az erdőkben.

A gombatelep tuskóra telepedett. A látvány érdekes, a kép nem túl éles.

És a gyöngyvirágos tölgyes:), a holtág partján az egyik foknál. Ősz végén járunk, a növények nagy része elszáradt, mégis varázslatos volt, ahogy a késő délutáni fények bújócskáztak. A rend kedvéért gyöngyvirág (Convallaria majalis).

Van még képem a holtágakról, az őszi színekről, mocsári zsurlóról, veresgyűrű somról, olyan behurcolt növényről, mint az amerikai alkörmös (Phytolacca americana) és a védett apolló lepkéről. Nyolc kép posztnak elég, beszámolónak töredékes, a tájból visszaadni valamit nagyon kevés. Ezért érdemes jobban, türelmesebben fotózni...