Séta a Szigeten, avagy rendhagyó Dunakanyar

A Szentendrei-szigetet sokfelől látjuk, a főutakról, ahogy átkompolunk a Dunán, a környező hegyekről, a falvakból, sokezernyi hétvégi telekről. Éppen ezért érdekes érzés sétálni a Szigeten. Nemcsak a fordított látvány érdekes, hanem rengeteg apró és szép részletet rejt az 56 négyzetkilométer.
A Kisoroszi révtől ballagtam a Sziget belső részén található rétek felé,

és innét naplózok néhány képet.

Az előtérben látható növény az iszalagok között különlegesnek számító felálló iszalag (Clematis recta).

Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) azért érdekes, mert (tok)termései áprilisban jelennek meg, augusztusra beérnek, és a növény ősszel virágzik. Ezek azok bizonyos termések.

A Wikipedia szerint a kutyatejek közül 18 őshonos, 7 pedig betelepített vagy jövevény. A vesszős kutyatej (Euphorbia virgata) az őshonos fajok közé tartozik. Itt köszönöm meg a botanikafórum növénytudóinak segítségét.

A kép a Sziget keleti oldalán készült: a Nagyvillám sípályája és a kilátó nem tűnik túl messzinek, pedig járművek nélkül minimum triatlon feljutni:-)

A túlparton a Sibrik-domb, rajta római kori Limes erődítménye a Pone Navata; időutazás a javából,1700 éve szinte változatlan a látvány.

Ezen a képen már látszik a Fellegvár, ami IV. Bélát, Mátyás királyt és a középkori életet idézi. Meg az előttünk élőket, akik hozzánk hasonlóan, még mindenféle kommunikációs izé nélkül fürkészték a vizet meg az uralkodói jövés-menést. Az az egykori halász, aki sokszáz éve a napi betevőért vízre lökte csónakját, az vajon mennyit tudott a világ és a "nagyok" dolgairól? Jutott-e figyelem onnét fentről ide az egyszeri emberekre? Elméláztam...

Ez már a Szigetcsúcs, és a játszadozó gyerekek meg a családi zsivaj boldog gyerekkorunkat idézte, idézi.

Egyedül voltam, nem mertem belábalni a homokpadokra, még onnét is megszeretném fotózni a tájat. Visszafordultam és Kisorosziban sétáltam. Kis gyalogösvényként indul az út a Kálváriára. Még azt feljegyzem, hogy a Szigetcsúcs közelében, csak úgy simán sétálva tengeliceket is fotóztam. Kép most nem szükséges.

És itt a kápolna. Emberléptű és ihletett minden tégla.

A faluban nagyon sok igényesen felújított házat találtam, csak két részlet meg egy ráadás.

A csendes faluban nézelődve és elmélkedve mintegy feltette az i-re a pontot ez a faragott dombormű, amit nem is sikerült rendesen megfotózni, és ide kábé a hatodik korrigált képváltozat kerül.

Terülj-terülj asztalka

A négyszögletű kerekerdőben (itt, a nagyváros határában) minden télen megterítünk tollas barátainknak; védett helyen, kényelmesen, eső és szélbiztosan.

Most nem csak elemózsiát vittem, hanem néhány órára kiültem leskelődni. Meggyvágóék (Coccothraustes coccothraustes) egész évben velünk vannak, közelebb azonban csak Tél-apó bátorítására jönnek. Egy kékcinegével nézegetik egymást.

Nagy jövés-menés volt a környéken - mondom, erdőben vagyunk. A madarak -ahogy ezek a fenyőpintyek (Montifringilla montifringilla)- a bokrok alatt, az elszáradt és valószínűleg magjaikat elszórt növények között is keresgéltek.

A látvány szebb volt, mint a kép, de azért naplózom, mert...

végre akkor is jönnek a tengelicek, amikor gép van a kezemben.

A fotózás kedvéért a földre is szórtunk a magokból. (Akkor jó ötletnek tűnt az élességet a verébre állítani, most már nem annyira...)

Ő talán a lepattanót várja, vagy csak simán jól van... - mezei veréb (Passer montanus).

Több kép készült, és sokkal több készülhetett volna. Nagy volt a mozgás ezen a nyugodt délutánon, akadt nézegetnivaló bőven, kattintgatás nélküli is élmény volt.

Közeli séták

Valamikor novemberben terepjárós kirándulást ajánlott valaki a határban, örömmel elfogadtam.

A ragadozó madarakról még gyengébb képek készültek és nem is értek annyira hozzájuk. Meglepetésre találtunk viszont egy bíbíc (Vanellus vanellus) csapatot tizenvalahány madárral.

Végre egy tengelices (Carduelis carduelis) őszi-téli kép.

Az ablakos képeket a meggyvágóval (Coccothraustes coccothraustes) kezdem.

Végre egy elfogadható csízportré (Spinus spinus).

Újra posztolom a fenyvescinegét (Peripatus ater), folyamatosan mozog a környéken.

Az egyik hosszabb téli sétán találtam a vándorsólymot (Falco peregrinus), a fajhoz nem is kell kommentár.

Jövet-menet

Olyan képeket naplózok, amelyek jövet-menet készültek 2016-ban, a ház körül, a falu körül és egy ügyintézéshez kapcsolt sétán. Önálló poszthoz önmagukban kevesek, de így összefűzve azt jelzik, hogy sok-sok érdekes megfigyelés adódik a hétköznapokban.
Az őszapó (Aegithalos caudatus) képe életlen lett az irodámból fotózva, de a fentiek miatt naplózom.

A tájkép a közeli major ritkábban látott "túloldala".

Ugyanitt, a téli erdőben találtam a csuszkát (Sitta europea),

a vörösbegyet (Erithacus rubeola),

és a tengeliceket (Carduelis carduelis) - első képem erről a gyakori, kedves madárról. Volt vagy 60 példány a fák tetején.

A meggyvágót (Coccothraustes coccothraustes) már Szanában találtam.

Itt készültek a tájképek is.