Séta a Szigeten, avagy rendhagyó Dunakanyar

A Szentendrei-szigetet sokfelől látjuk, a főutakról, ahogy átkompolunk a Dunán, a környező hegyekről, a falvakból, sokezernyi hétvégi telekről. Éppen ezért érdekes érzés sétálni a Szigeten. Nemcsak a fordított látvány érdekes, hanem rengeteg apró és szép részletet rejt az 56 négyzetkilométer.
A Kisoroszi révtől ballagtam a Sziget belső részén található rétek felé,

és innét naplózok néhány képet.

Az előtérben látható növény az iszalagok között különlegesnek számító felálló iszalag (Clematis recta).

Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) azért érdekes, mert (tok)termései áprilisban jelennek meg, augusztusra beérnek, és a növény ősszel virágzik. Ezek azok bizonyos termések.

A Wikipedia szerint a kutyatejek közül 18 őshonos, 7 pedig betelepített vagy jövevény. A vesszős kutyatej (Euphorbia virgata) az őshonos fajok közé tartozik. Itt köszönöm meg a botanikafórum növénytudóinak segítségét.

A kép a Sziget keleti oldalán készült: a Nagyvillám sípályája és a kilátó nem tűnik túl messzinek, pedig járművek nélkül minimum triatlon feljutni:-)

A túlparton a Sibrik-domb, rajta római kori Limes erődítménye a Pone Navata; időutazás a javából,1700 éve szinte változatlan a látvány.

Ezen a képen már látszik a Fellegvár, ami IV. Bélát, Mátyás királyt és a középkori életet idézi. Meg az előttünk élőket, akik hozzánk hasonlóan, még mindenféle kommunikációs izé nélkül fürkészték a vizet meg az uralkodói jövés-menést. Az az egykori halász, aki sokszáz éve a napi betevőért vízre lökte csónakját, az vajon mennyit tudott a világ és a "nagyok" dolgairól? Jutott-e figyelem onnét fentről ide az egyszeri emberekre? Elméláztam...

Ez már a Szigetcsúcs, és a játszadozó gyerekek meg a családi zsivaj boldog gyerekkorunkat idézte, idézi.

Egyedül voltam, nem mertem belábalni a homokpadokra, még onnét is megszeretném fotózni a tájat. Visszafordultam és Kisorosziban sétáltam. Kis gyalogösvényként indul az út a Kálváriára. Még azt feljegyzem, hogy a Szigetcsúcs közelében, csak úgy simán sétálva tengeliceket is fotóztam. Kép most nem szükséges.

És itt a kápolna. Emberléptű és ihletett minden tégla.

A faluban nagyon sok igényesen felújított házat találtam, csak két részlet meg egy ráadás.

A csendes faluban nézelődve és elmélkedve mintegy feltette az i-re a pontot ez a faragott dombormű, amit nem is sikerült rendesen megfotózni, és ide kábé a hatodik korrigált képváltozat kerül.