Hegyi réteken 3/2.

Jóféle réteken és erdőkben sétáltam tovább.

Nedves réteken, jobb kaszálókon találkozhatunk a réti-kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi).

Az írisz mindig élmény, mindegyik látványos, különleges a homokpusztáktól a tanyákon és a nemesített fajokon át a hegyekig. Jól határoztam, hogy pázsitos nőszirom (Iris graminea), annak észrevételezését, hogy ez a keskenylevelű alfaj (subsp. pseudocyperus), Cs. botanász olvtársnő érdeme.

Terebélyes harangvirágból (Campanula patula) szépet találtam.

Erdei útkereszteződés.

Többször megtaláltam a tavaszi kankalint (Primula veris). Középhegységi faj, és nagyszüleink nemezedéke gyógynövényként használta.

Egy véletlen különlegesség: terméses őszi kikerics (Colchicum autumnale). A virágos növényt ismerem, olvasgattam is róla, de május lévén pont gondoltam rá.

Az Alföldön is megél, de amennyire tudom, mindig jobb erdőkben a gyöngyvirág (Convallaria majalis). A nagy természetfilmes, Homoki-Nagy István írja valahol: "Szeresd a gyöngyvirág nyílás földjét, melyen a halott lomb újjá éled, és harsogó tavaszba borítja a nagy folyók partjait..."

Sárga gyűszűvirágot (Digitalis grandiflora) virágosat és bimbósat szintén többfelé láttam.

Innét már irány a hegycsúcs!