Háztáji

Az ősz heteiben két érdekes fajt sikerült megörökíteni itt, a "portán".
A piros övesbagoly (Catocala nupta) a leggyakoribb övesbagoly faj.

Ez a pók eszik, ennél fogva harap, ha veszélyben van vagy veszélyben érzi például az utódait, nagyot harap, ami fáj... A földön, üregben lakik és él, tehát rovarokat, bokarakat vadászik. Pár méterre fotóztam a szobámtól, nekem dolgozik:) A farkaspókok közé tartozik: pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa). Az emberek egy részével ellentétben gondozza utódait.

A Turjános

Ócsa határában különleges védett területet találunk, a Turjánost, ami egy ősi Duna mederben kialakult, a jégkorszakból megmaradt lápvidék.

A Turjános közvetlen közelében lévő Madárvártára hosszú évek után tértem vissza, és a gyűrűzésbe belefért némi fotózás. A képen egy ökörszem (Troglodytes troglodytes). A madár elég emberbarát, szívesen látogatja portáinkat, ligeteinket.

Egy tájkép,

és a közönséges komló (Humulus lupulus), ami szépen felfut a fákra, bokrokra. Nemesített változatait, ehhez hasonlóan magas kordonokra futtatják.

Egy tájkép,

és a hozzá illő balzsamfű vagy vízimenta (Mentha aquatica).

Egy tájkép,

és akkor a növények közül féltucat. Régi gyógynövényünk a tövises iglice (Onosis spinosa).

A hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) friss levelei a szegénységben asztalra kerültek, elvétve ma is gyűjtik.

A sziki cickafarknak (Achillea aspeniifolia),

és az őszi vérfűnek (Sanguisorba officinalis) külön örültem. Ide való, honos fajok.

A kanadai aranyvesszőnek (Solidago canadensis),

és a magas aranyvesszőnek (Solidago gigantea) nagyon nem. Özön fajok, tönkre- és használhatatlanná teszik élőhelyeinket.

A végére még egy piros övesbagoly (Catocala nupta).

Jártunk a faluban, az ócsai öregtemplom érdemes hely. Kép bőséggel van róla, jó volt fotózgatni, csendben lenni, de a poszt így is hosszú, ezért a kirándulás ezen részét most nem naplózom.