Az orgoványi határban 3/3.

Volt még kedvünk és időnk bóklászni, így egy szóbeli vázlat alapján kosborozni indultunk. Nagyjából ez volt az úti célunk.

Jó nagy terület, jó nagy sétákkal találtuk meg az agárkosborokat (Anacamptis morio).

A lilák után találtunk fehéreket, ehhez azért kellett némi vakarózás és ellenőrzés, mert nekem újdonság.

A pusztának is vannak titkai. Nehezen adja és szemérmes, cserébe ezek honos orchideák.

Elégedetten indultunk lényegében már vissza és haza. Azért tartottunk még néhány csendes megállót. Itt például farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias) és ernyős sárma adja a látványt.

Egy gyönyörű nagy kócsag (Ardea alba) egy gyenge képen,

és egy vadászgató fehér gólya (Ciconia ciconia) zárja az orgoványi csavargást.

A csongrádi elkerülőn még lefotóztam a kunhalmot a kereszttel és a májusi orgonával (Syringa vulgaris).

Nagyon jó túra volt, minden percét élveztem:)

Régi vizek nyomában 3.

A puszta szélén egykori állatartó épületek, és bizonyos részeken még valakik legeltetnek. Mink fehér gólyákat (Ciconia ciconia) láttunk szintén legelészni.

Út a pusztában...

A Nemzeti Park, a falu és lehet, hogy gazdálkodók is tartanak kint magyar szürkéket. Jelenlétük összeköti az időket és a tájban a jövőt őrzi.

Leképeltem őket másképp is. Előbb tövises iglicével (Onozis spinoza),

azután búbos bankával (Upupa epops).

Bankából 4-et láttam, kis őrgébicsből (Lanius minor) legalább ugyanennyit.

Szépek a puszták, szép a királyságunk:)