Soczó-zug 1.

Május végén jártunk Dzsó barátommal Endrőd határában, Soczó-zugban. Nyaraló házas rész a Hármas-Körös oldalában holtágakkal, többféle élőhellyel. Ezt a remek rétet útközben fotóztuk.

Némileg meglepő módon a közönséges farkasalmáról (Aristolochia clematitis) még nincs kép a blogon, pedig régóta ismerem. A Wiki azt írja, hogy a farkasalma nemzetség egyetlen Magyarországon őshonos faja és hogy mérgező növény. A (védett) farkasalmalepke hernyójának kizárólagos tápnövénye. A lepkéről van fotó a blogon.

A szöcskével próbálok ismerkedni, eddig nincs rá határozás. A farkasalmán találtam; a kép vágott.

Ez már Soczó-zug: margarétás gyönyörű gátoldal. Réti margitvirág (Leucanthemum vulgare).

Koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris).

Nadályos-nőszirmos vizes élőhely.

A védett réti iszalagot (Clematis integrifolia) szokás szerint a gátoldalon találtam. Örültem, hogy több helyen előkerült.

A mezei zsurló (Equisetum arvense) ismert és használatos gyógynövényünk.

Értő segítséggel jegyzem a tejoltó galajt (Galium verum), ő is használatos gyógynövény.

A keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia) itt is előkerült.

A következő posztban újabb növényeket naplózok.

Dévaványa-Réhely 2.

Az előző poszt folytatása növényekkel és a visszaúti ráadással.
Sziki kocsord (Peucedanum officinale) friss hajtásai.

Mezei árvácska (Viola arvensis).

Közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum vulgare).

Annyira kiestem a növények közül, hogy a közönséges spárga (Asparagus officinale) meghatározása gondot okozott...

Ez a növény viszont jogosan okozott nehézséget, hiszen egyrészt nincs képem róla, másrészt aki segített a határozásban, azt írta, hogy ritka. Találtam a neten nemzeti parkos írásokat, azokban összesen kétszer, két különböző helyen szerepel a növény, meg egy múzeumi találat is akad a megyeszékhelyről. Annyit írok fel, hogy a borágófélék vagy érdeslevelűek családjába tartozik, ahová például az ebnyelvűfű, a nadálytő is. Ragadós magiszák (Asperago procumbens). Történetesen fekete nadálytövet fotóztam is, de a képet most nem teszem fel.

A nyári hérics (Adonis aestivalis) viszont még némi gondolkodással azért beugrik:-)

Már visszafele kellett megállnunk emiatt a gyönyörű árokpart miatt. Az eltűnőben lévő mocsaras vízi világ utolsó nyomai... (A tájkép elég gyenge, de már szorított az idő.)

A sárga nőszirom (Iris pseudacorus) tömegesen virított,

és találtunk korcs nőszirmokat (Iris spuria) is.

Köszönöm a botanikaforum növénytudóinak szíves segítségét, a növények felét ők segítettek meghatározni.

A megyeszékhely határában

Gyerekkori cimborámhoz csatlakoztam egy délutáni pecára. A megyeszékhelytől nem messze, a szántóföldek között talált egy nyugalmas öntözőcsatornát. Érdeklődésünk szerint ő a víz alatti mozgást figyelte én meg kábé minden mást.

A szembeparton szórványosan sárga nőszirmok (Iris pseudacorus) virítottak.

Körülöttünk legalább 4-5 sárga billegető (Motacilla flava) mozgott. Vártam is a jó kapást, mint a horgász, amikor mocorog az úszó.
Az alkalmi fotózgatás eredménye hasonló a tenyérnyi kárászhoz, ha összejön belőle 6-7 darab, akkor már érdemes hazavinni, azaz posztolni.

A breki velünk szemben üdögélt. A határozás a kecskebéka, kis tavi béka és tavibéka (kacagóbéka) hármasban lakik. Ezek közül utóbbinak (Pelophylax ridibundus) határozom. Az elérhető leírásokban ennél szerepel a barna szín lehetősége leginkább.

Késő délután kisütött a nap, bele is méláztam... - jó vót:)

Mártélyi nőszirmos

Május közepén Mártélyon találkoztunk és fotóztunk a Fotóbolondok Baráti Társasággal. Rendhagyó módon az öreg Tiszával kezdek. Korán indultunk, de a jócskán éjszakázó vendégek így is megelőztek bennünket.

Sárga nőszirom (Iris pseudacorus) reggeltől estig. Szép növény, jól érzi magát az alföldi vizeken, körbeképeltem.

Söröztünk, technikáztunk, nézgelődtünk, hangulatfotóztunk, ezek sikerültek.

És a végére még egy vörös szemeslepke (Lasiommata megera).

Mártélyi mocsaras

Október 10-én azon gondolkodom, hogy miért van hónapnyi szünet a képek között. Rájöttem, folyamatosan vizsgáztam júniusban:) Baráti társasággal túrázgattunk, fotóztunk Mártélyon a holtágnál. Az egyik erdei ösvényén találkoztunk a mocsári teknőssel (Emys orbicularis). Egyetlen őshonos teknősünk, természetesen védett, de komoly veszélyben van a megunt és kidobált vörösfülű ékszerteknősök miatt.

Klasszikus mártélyi fotótéma.

A tőkés récék eléggé megszokták az ember közelségét, de a fiókás tojó nem szereti a túlzott kíváncsiskodást (próbáltam közelebb osonni...).

Egy képet megér a virágkáka (Butomus umbellatus).

A sárga vagy mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) szereti vizet - csak a susnyából kerültem lövésközelbe. Belóg mindenféle növény, fotósnyelven szólva zavaros a kompozíció (amennyiben ugye van...). De akkor és ott ez a természetes környezete.

Kis-Sárrét

A tájat kiválóan ismerő tudóshoz csatlakozva jutottam el a Kis-Sárrétre, annak is egy kevéssé ismert részére. 8 körül kezdtük a fotózást, és bár májust mutat a naptár, a fények már élesek; a terep nehézkes, mocsaras, zsombékos és vizes.

Az egyik színező az apró lucerna (Medicago minima).

Érdekes hangulatot ad a területnek a karcsú fényperje (Koeleria cristata).

A hölgymált megismerem, ezúttal az Alföldön csomós hölgymált fotóztam (Hieracium cymosum).

A tövises iglicét például a Kígyósi pusztáról ismerem. Ő tövis nélküli tiszaháti iglice (Onosis spinosiformis), mifelénk ritka.

A bujdosó mákot (Papaver dubium) egy felhagyott földúton találtuk, nekem remek pihenés csak azzal foglalkozni, hogyan lehetne elfogadhatóan megfotózni.

Az Alföld és a terület ékessége a korcs nőszirom (Iris spuria), röviden összefoglalva: pazar:-)

A sárga nőszirom (Iris pseudacorus) a zsombékos közepén virított. Nem sok választásom lévén, bemásztam: hátizsákostúl, nagyteléstül, állványostúl. A látvány és az érzés kárpótlás:)

A területen 450 növényfaj él, a fentieken kívül láttunk és megnéztünk még vagy kéttucatnyit. Szeretnék visszamenni fotózgatni, úgy 20-30 éven keresztül:) Köszönöm útitársamnak a közös fotózást!