Kis-Sárrét

A tájat kiválóan ismerő tudóshoz csatlakozva jutottam el a Kis-Sárrétre, annak is egy kevéssé ismert részére. 8 körül kezdtük a fotózást, és bár májust mutat a naptár, a fények már élesek; a terep nehézkes, mocsaras, zsombékos és vizes.

Az egyik színező az apró lucerna (Medicago minima).

Érdekes hangulatot ad a területnek a karcsú fényperje (Koeleria cristata).

A hölgymált megismerem, ezúttal az Alföldön csomós hölgymált fotóztam (Hieracium cymosum).

A tövises iglicét például a Kígyósi pusztáról ismerem. Ő tövis nélküli tiszaháti iglice (Onosis spinosiformis), mifelénk ritka.

A bujdosó mákot (Papaver dubium) egy felhagyott földúton találtuk, nekem remek pihenés csak azzal foglalkozni, hogyan lehetne elfogadhatóan megfotózni.

Az Alföld és a terület ékessége a korcs nőszirom (Iris spuria), röviden összefoglalva: pazar:-)

A sárga nőszirom (Iris pseudacorus) a zsombékos közepén virított. Nem sok választásom lévén, bemásztam: hátizsákostúl, nagyteléstül, állványostúl. A látvány és az érzés kárpótlás:)

A területen 450 növényfaj él, a fentieken kívül láttunk és megnéztünk még vagy kéttucatnyit. Szeretnék visszamenni fotózgatni, úgy 20-30 éven keresztül:) Köszönöm útitársamnak a közös fotózást!