Az odutelepen gyerekekkel

Május közepén felsős diákokkal néztük meg kedvenc erdőmet, ahol harmadik éve oduteleppel segítjük az élővilág gyarapodását. A képek többségét a gyerekek lőtték - nyilván elkunyerálták a fotós felszerelést, én meg nyilván odaadtam:)
A vörös tölgy (Quercus rubra) levelének szép rajzolatát csak úgy elém tolták - hát legyen.

A gyerekek kedvéért lábujjhegyen kinyitottunk néhány odut, többsége nagy örömünkre lakott. Ahogy a képen látszik, 6-8 fiókát simán felnevelnek -esetünkben- a széncinegék (Parus major).

A vadrózsa (Rosa canina; a Wiki hozza a gyepürózsa, bicskefa, ebcsipke, tüskefa népi neveket) nekem teccett meg az erdőszélen,

a cincért a gyerekek vették észre a galagonyán, kábé fejmagasságban. Simán eljöttem mellette...

A réti iszalag (Clematis integrifolia) nagyon jó faj, már igen szép példányokat láttunk, de elég sűrű helyen díszlik. Most egy ilyen képre futotta - azért naplózom.

A pettyegetett lizinka (Lysimachia punctata) a tóparton virít, pedig még csak május közepét írunk.

Ezt a kék szépséget nem ismerem, de igyekszem meghatározni.

Húszonötödmagammal is szép délelőttünk volt jó megfigyelésekkel. Az elhivatott kollégák aranyat érnek:)