Királyerdő 3/1.

(Hosszú kihagyással, fájdalmas hiányokat hordozva 2024. áprilisában folytatom a blogot.) Valahogy úgy adta a helyzet, hogy 2018. júliusában 2 autóval, 8-an vagy 9-en indultunk bóklászni és felfedezőbe a Királyerdő hegységbe.

Ahol tetszett a látvány, ott megálltunk és fotóztunk. Ez a kép sem igényelt szoftveres igazítást.

A Wikin a "Karsztbokorerdő" címszónál azt írja, hogy ennek a mészkő alapközeten kialakuló "intrazonális erdőfajta" cserjeszintjében gyakori a húsos som (Cornus mas), szinte integetett, hogy álljunk meg, és nagyon guszta.

Nagyjából itt találtuk a csomós harangvirágot (Campanula glomerata).

Mai tudásommal azt mondom, hogy a Dámosi karsztfennsík képei következnek. Elsőnek egy időutazós kép.

Ezen részen több helyen megindultunk sétálni. Arra amerre ösvényt láttunk, vagy amerre kevésbé volt meredek... Ez a kép már fentről készült.

Szártalan bábakalács (Carlina acaulis), Magyarországon védett; a Bükki Nemzeti Park címernövénye. (A Királyerdő jóval közelebb van hozzánk, mint a Bükk:)

Győztük befogadni a látványt...

...nem lehet...

Leültünk, nem is nagyon beszélgettünk, méláztunk, én meg próbáltam lefotózni.

Aztán csak gurultunk tovább. Visszatérős táj, olykor magyar szó is hangzik. A folytatás lentebb olvasható.

Királyerdő 3/2.

Útközben valahol...

Úgy kirándultunk, hogy kedvünk szerint megálltunk valahol és fotózgattunk. Ilyen képek következnek.
Mezei vagy keskenylevelű kakukkfű (Thymus serphyllum), de az élőhely miatt nem vetném el a hegyi kakukkfüvet sem. (Az első faj több kisfaj gyűjtőneve, de ez már a botanika egyik labirintusa. A sok közül:)

A "nagykönyv" szerint domb- és hegyvidéki lejtő(kö)n fotóztam az ezüstös hölgymált (Hiearcium pilosella). Egyszerű, átlagos növény, de ide való és itt van. Örülök, hogy ráismertem.
A kép előterében, jobb alsó részében van még egy növény, amit mostanában (tehát a kép készítéséhez képest majd 6 év után:) vettem észre. Köszönöm Jakab Gusztáv megtisztelő határozását: ebfojtó müge (Asperula cynanchica). Ezt is a nagykönyv szerinti helyén fotóztam, és erre a növényre külön megérné rámenni pl. makrószerkóval fotózni, mert önmagában még szebb.
A Wikin van "Karsztbokorerdő" szócikk. Nagyon érdekes és a leírás szépen illik a Királyerdő élőhelyeire, több növényt ezen a kiránduláson is megtaláltam.

Nálunk nem nagyon akarnak pásztornak állni a fiatalok, rangja sincs, miközben az oly sokat emlegetett fenntarthatóság egyik letéteményesei. Kicsit vidámabban: természetfotózás autóból:)

Itt hosszabban megálltunk, jó látvány minden szempontból.

Ebben is mennyi munka, mennyi tudás van, sorsok... Nem román és nem magyar, hanem mélyen emberi.

Tudtuk, hogy ide tartunk. A nevezetes biharrósai vízimalom a Rosia-patakon.

A sok egykor működő vízimalom közül az utolsó. Műszakilag is az építők munkáját dicséri a közel 200 éves malom; úgy írják, teljesen fából készült. Egy kép belülről:

Azért van hangulata, és ha kifogunk egy csendesebb időszakot, érdemes mélázni. A malmot a látogatók eltartják, a bácsi pedig élvezi a figyelmet. Ha "csengetünk", muzsikál is. Bár lenne fiatalabb csapat, aki karbantartaná és őrölné a lisztet...
És innét már hazafelé vettük az irányt.

Királyerdő 3/3.

Valahogy úgy alakult, hogy maréknyi gombát is találtunk útközben. Természetesen OZS-hoz fordultam, az ő segítségével írom a fajokat. Köszönöm szépen a segítséget!
Piros galamgomba (Russula lepida) elszáradóban lévő példánya. Európa egyik gyakori ehető gombája.

A képből annyi látszik, hogy valamelyik áltrifla. A repedés a spórák érését jelzi. Gyakori és erősen mérgező.

A képből ismét csak a család látszik, valamelyik susulyka faj. Gyakori és mérgező, cserébe szép fényekben elég sokat találtunk.

Aranytinorú (Xerocomellus chrysenteron), a Wiki külön írja, hogy "gyakran görbe":) Szép gomba, szép helyen. Ehető, de összetéveszthető mérgező fajjal.
A 3. kép OZS képe, szíves engedélyével naplózom.

Piros galambgombából találtunk fiatal példányt is.

És egy rokon, a varashátú galambgomba (Russula virescens). A Wiki nagyon jókat ír a gombáról, nem is merem bemásolni. A kínai gombakonyha egyik régi gyógygombája.

(A szöveg és kép beszúrással kínlódok, a html beállításokkal sem boldogultam, elnézést kérek a hibáért, majd igyekszem javítani.)

A Révi-szoros

Júliusban közepén sikerült Erdély egykori kapujához, a Révi-szoroshoz eljutni. Oda, ahol a Sebes-Körös kilép a hegyek közül. A képet Vársonkolyosnál kattintottam.

A folyóparton a szorosba sétálva találtam egy pókhálóslepkét (Araschnia levana), és egy

ligetszépét, amit egyetlen képből nem lehet pontosabban meghatározni.

A hely eléggé ismert, sajnos a taplóság nyomait is megtalálni. Igen, valamelyik anyaországi honfitársunk a csipszes zacsit (egy másik képen látszik, hogy többet) itt találta alkalmasnak elhelyezni...

Gyenge és keserű képen a kirándulás legértékesebb megfigyelése. Vízirigók (Cinclus cinclus) a Sebes-Körösön, nálunk fokozottan védett faj. Sajnos csak alapobjektív volt nálam...

A közelben található a szoros talán legszebb pontja, a Körösrévi vízesés. Miután a bejegyzést 2022 májusában írom, már tudható, hogy a vízesés beszakadt a folyóba. A természet azóta építi a másikat.

A Zichy-barlang egy része vezetéssel látogatható és megéri a sétát. Két kép a barlangból.

Két tájkép a Királyerdő hegységből, ami nagyrészt karsztos mészkő itthoni viszonyok között igen nagy területű, sok-sok felfedeznivalóval.

Zárásként egy vidéki életkép. Az ésszerű legeltetés a fenntarthatóságot szolgálja, a friss tejtermék a legkiválóbb étel, csak éppen nem lesz, aki vállalja a pásztorkodást...

Pusztai vizit

Halvány emlékeim szerint rövid délutáni levegőzésre gurultam a közeli pusztára.

Az egyik kilátón figyelgetve sikerült viszonylag közelről nagy kócsagot (Ardea alba) fotózni, a kép vágatlan.

Leskelődtem, ahonnét lehetett, és kanalasgémet találtam (Platalea leucordia), ami a magamfajta amatőrnek már élmény. Kicsit tovább várakozva újabb nagy kócsag. A képek finomanszólva is szerkesztettek...

A mezei aszat (Cirsium arvense) kifejezetten szép virított a szürkés időben. Mondjuk időbe telt, amíg rácsodálkoztam, pedig tömeges.

És a békési puszták foglalata a kamillás tájkép, haragos felhőkkel; a napló kedvéért orvosi székfű (Matricaria recutita).

A közelben találtam, a környéken gyakori védett növényünk a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale).

Séta a Szigeten, avagy rendhagyó Dunakanyar

A Szentendrei-szigetet sokfelől látjuk, a főutakról, ahogy átkompolunk a Dunán, a környező hegyekről, a falvakból, sokezernyi hétvégi telekről. Éppen ezért érdekes érzés sétálni a Szigeten. Nemcsak a fordított látvány érdekes, hanem rengeteg apró és szép részletet rejt az 56 négyzetkilométer.
A Kisoroszi révtől ballagtam a Sziget belső részén található rétek felé,

és innét naplózok néhány képet.

Az előtérben látható növény az iszalagok között különlegesnek számító felálló iszalag (Clematis recta).

Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) azért érdekes, mert (tok)termései áprilisban jelennek meg, augusztusra beérnek, és a növény ősszel virágzik. Ezek azok bizonyos termések.

A Wikipedia szerint a kutyatejek közül 18 őshonos, 7 pedig betelepített vagy jövevény. A vesszős kutyatej (Euphorbia virgata) az őshonos fajok közé tartozik. Itt köszönöm meg a botanikafórum növénytudóinak segítségét.

A kép a Sziget keleti oldalán készült: a Nagyvillám sípályája és a kilátó nem tűnik túl messzinek, pedig járművek nélkül minimum triatlon feljutni:-)

A túlparton a Sibrik-domb, rajta római kori Limes erődítménye a Pone Navata; időutazás a javából,1700 éve szinte változatlan a látvány.

Ezen a képen már látszik a Fellegvár, ami IV. Bélát, Mátyás királyt és a középkori életet idézi. Meg az előttünk élőket, akik hozzánk hasonlóan, még mindenféle kommunikációs izé nélkül fürkészték a vizet meg az uralkodói jövés-menést. Az az egykori halász, aki sokszáz éve a napi betevőért vízre lökte csónakját, az vajon mennyit tudott a világ és a "nagyok" dolgairól? Jutott-e figyelem onnét fentről ide az egyszeri emberekre? Elméláztam...

Ez már a Szigetcsúcs, és a játszadozó gyerekek meg a családi zsivaj boldog gyerekkorunkat idézte, idézi.

Egyedül voltam, nem mertem belábalni a homokpadokra, még onnét is megszeretném fotózni a tájat. Visszafordultam és Kisorosziban sétáltam. Kis gyalogösvényként indul az út a Kálváriára. Még azt feljegyzem, hogy a Szigetcsúcs közelében, csak úgy simán sétálva tengeliceket is fotóztam. Kép most nem szükséges.

És itt a kápolna. Emberléptű és ihletett minden tégla.

A faluban nagyon sok igényesen felújított házat találtam, csak két részlet meg egy ráadás.

A csendes faluban nézelődve és elmélkedve mintegy feltette az i-re a pontot ez a faragott dombormű, amit nem is sikerült rendesen megfotózni, és ide kábé a hatodik korrigált képváltozat kerül.