Ócsa határában különleges védett területet találunk, a Turjánost, ami egy ősi Duna mederben kialakult, a jégkorszakból megmaradt lápvidék.
Egy tájkép,
és a közönséges komló (Humulus lupulus), ami szépen felfut a fákra, bokrokra. Nemesített változatait, ehhez hasonlóan magas kordonokra futtatják.
Egy tájkép,
és a hozzá illő balzsamfű vagy vízimenta (Mentha aquatica).
Egy tájkép,
és akkor a növények közül féltucat. Régi gyógynövényünk a tövises iglice (Onosis spinosa).
A hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) friss levelei a szegénységben asztalra kerültek, elvétve ma is gyűjtik.
A sziki cickafarknak (Achillea aspeniifolia),
és az őszi vérfűnek (Sanguisorba officinalis) külön örültem. Ide való, honos fajok.
A kanadai aranyvesszőnek (Solidago canadensis),
és a magas aranyvesszőnek (Solidago gigantea) nagyon nem. Özön fajok, tönkre- és használhatatlanná teszik élőhelyeinket.
A végére még egy piros övesbagoly (Catocala nupta).
Jártunk a faluban, az ócsai öregtemplom érdemes hely. Kép bőséggel van róla, jó volt fotózgatni, csendben lenni, de a poszt így is hosszú, ezért a kirándulás ezen részét most nem naplózom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése