Ősz a pusztán

A legszebb őszi időben kirándultam kedvenc pusztámon. A Nagyerdő szélén vezet a forgalomtól elzárt ösvény.

Közönséges vagy csíkos kecskerágót (Euonymus europaeus) sokfelé van. Ezek szerint jól érzi magát a száraz, de jó talajú erdőben. És szépen színezi az erdőt.

Az erdő sarkán az öreg vadkörtés sajnos pusztul...

A puszta szélén réti peremizst  (Inula britannica) találtam, még ugyancsak jócskán virágzott.

Az erdő másik oldalán az őszirózsás legelő:-)

Sziki őszirózsa (Aster tripolium) sóvirággal és rezedalepkével (Pontia daplidice). Ez az őszirózsa nálunk honos, megmarad a sziken, a vízbő helyeken méternél is magasabb.

Úgy háromszáz méterrel távolabb a puszta már másik arcát mutatja: bárányparéjos, ürmös részlet.

Tovább sétálva az erdőszélen új növényt tanulok: parlagi madársóska (Oxalis dillenii). A határozóból úgy találtam, hogy viráglakó karolópók (Misumena vatia) vadászgat a leveleken. 

Egy napozó atalanta lepke,

és egy aszparágusz spárga, azaz nyúlárnyék (Asparagus officinalis) a végére.

Láttam az ismert pusztai növényeket (bárányparéjt, sziki utifüvet, ürmöt), talán nem is fotóztam le őket. A séta, a békesség, a pusztai szellő nagyon jól esett. Lehet, hogy érzelgősség, mégis otthon voltam:-)