A négyszögletű kerekerdőben (itt, a nagyváros határában) minden télen megterítünk tollas barátainknak; védett helyen, kényelmesen, eső és szélbiztosan.
Most nem csak elemózsiát vittem, hanem néhány órára kiültem leskelődni. Meggyvágóék (Coccothraustes coccothraustes) egész évben velünk vannak, közelebb azonban csak Tél-apó bátorítására jönnek. Egy kékcinegével nézegetik egymást.
Nagy jövés-menés volt a környéken - mondom, erdőben vagyunk. A madarak -ahogy ezek a fenyőpintyek (Montifringilla montifringilla)- a bokrok alatt, az elszáradt és valószínűleg magjaikat elszórt növények között is keresgéltek.
A látvány szebb volt, mint a kép, de azért naplózom, mert...
végre akkor is jönnek a tengelicek, amikor gép van a kezemben.
A fotózás kedvéért a földre is szórtunk a magokból. (Akkor jó ötletnek tűnt az élességet a verébre állítani, most már nem annyira...)
Ő talán a lepattanót várja, vagy csak simán jól van... - mezei veréb (Passer montanus).
Több kép készült, és sokkal több készülhetett volna. Nagy volt a mozgás ezen a nyugodt délutánon, akadt nézegetnivaló bőven, kattintgatás nélküli is élmény volt.
alkalommal látogattak meg ezidáig. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése