Medicus curat, natura sanat

A hónap első harmadában már megmozdult a tavasz; bimbós odvas keltike (Corydalis cava).

A Mecsek szívében, az Óbányai völgyet jártam végig. Valahogy most kevés volt a vendég és nagyobb a nyugalom:-)

A bükkös nekem templom, természetesen gótikus.

A tavasz másik hírnöke az illatos hunyor (Helleborus odorus), sokfelé virít.

Az Óbányai-patak valamikor malmokat és gépeket hajtott, most ennek a víznek is örvendünk. Nehéz a blogon visszaadni a patakcsörgedezős-bükkös erdei létet...

A bükk egészen közel ment a patakhoz és jól megkapaszkodott a parton.

Egy ritkább kép a Ferde-vízesésről.

Újra találtam aranyos veselkét (Chrysosplenium alternifolium),

szártalan kankalint (Primula vulgaris),

és sok-sok nemes májvirágot (Hepatica nobilis).

A finom kenyérlángost, a medvehagymát, a vendéglátást nem részletezem, mert nem azért mentem. Az ébredő tavasz, a muzsikáló patak, a bükkös áhítata, a virágos erdő, a tiszta víz megfizetethetetlen. És gyógyít. Úgy, ahogy dr. Péczeli Endre keresztjére írták: Medicus curat, natura sanat.