A tél és a hó kitartott március közepén, volt madármozgás jócskán. És miután ritkulnak az ilyen időszakok, néhány nem túl jó képet is naplózok. Meggyvágóék (Coccothraustes coccothraustes) rendszeresen látogatták az etetőt.
Zöldikével és mezei verébbel együtt.
A széncinege (Parus major) viselkedése ilyen: magával viszi a szotyit és az ágak között bontja ki a magot.
Egy tojó erdei pinty (Fringilla coelebs), amit magam is ritkán látok és hajlamos vagyok összekeverni más fajokkal... Némi meglepetésre az első képem a viszonylag gyakori madárról.
Itt naplózom egy séta képeit. A kerítésoszlopok tetején...
külön világ lakik. Fejmagasságban lévén a téma, bele is feledkeztem a mohák világába... A hó alatt "zajlik az élet":-)
Próbáltam közelebbi képeket lőni.
Írtam is a mohákkal foglalkozó jóbarátnak, már meg is kaptam a választ T. Leventétől: őszmohával (Grimmia pulvinata) találkoztam.
Lombosmoha, gyakori, és azért lakik viszonylag magasan, háztetőkön, sziklákon, mert szárazságtűrő/kedvelő. A Grimmia nemzetséghez sok faj tartozik, azokat már elég nehéz szétválogatni. Németországban az év mohája 2007-ben (ezt a Wikin olvastam). Levi, köszönöm szépen:-)!
alkalommal látogattak meg ezidáig. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése