Jósvafői felfedező 2/1.

2016. februárjának elején az Aggteleki-karszt felfedezésére indultunk a megszokott baráti társasággal. Első körben egy "külső" barlangba kértünk vezetést. A friss levegőn sétáltunk 3km-t, így közelítettük meg a barlangot.
Jósvafő központi kereszteződése.

A természet még szundikált, ezért is indultunk a barlangokhoz.

A föld alatti világ képei következnek.

A barlang kevéssé kiépített, így még életszerűbb volt az a néhány perc, amit lekapcsolt világítással, fejlámpáink kevéske világánál süket csendben éltünk át. (Izó nagyonsokezerrel készült a kép, és zaj azért nem látszik, minden feketébe bukik.)

A sötétség után még szebbek a fények:)

Ő az anyósnyelv. A barlangi történet szerint évről-évre egyre nagyobb lesz:)

A cseppkő kialakulása hosszú és csöndes folyamat. A mészkövön átszivárgó vízből válik ki a kalcit és a Wiki szerint még vagy 68 ásvány. Ebből függő cseppkő, sztalaktit lesz, és így születik:

Sikerült denevért képelni, szerintem a leggyakoribb kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) néhány példányával találkoztunk. Leggyakoribb, de védett természetesen.

Már visszafelé sétálva

találtam néhány tő foltos árvacsalánt (Lamium maculatum).

Középiskolás korunkban Szabolcs barátommal 20 napot stoppoltunk az országban, ráadásként átjutottunk Felvidékre és Burgenlandba. A kalandos úton 2 éjszakát a torony aljában töltöttünk a kertekből elcsent szénával megágyazva. Az első éjszaka valami zajt hallottunk és kicsit berezeltünk, ezért fölkapcsoltuk volna a villanyt - így történt, hogy hajnalok hajnalán szépen beharangoztunk a falunak:) Ennek emlékére posztolom a református harangtorony képét.

Még aznap délután jártunk egyet a nagy barlangrendszerben, folytatás a következő posztban.