Élő holtágak

A mostani Fehér és Fekete-Körös, az egyesülésükkel megszülető Kettős-Körös nagyrészt mesterséges mederben haladnak. Október utolsó napjaiban a régi Körösöknél fotóztam. Most holtágak, de csodaszép növényvilág kíséri, mintegy Csipkerózsika álomban, kicsit a világ végén, megközelítésük sem egyszerű. Most már látom, hogy a fekete-dió (Juglans nigra) megszokta a tájat, belesimul a ligeterdőkbe.

A foltos (levelű) árvacsalán (Lamium maculatum) kifejezetten erdei faj. Eddig nemcsakhogy nem fotóztam, de nem is láttam. Szép:)

Ha ősz, akkor gombák - még nem tudom, milyen.

Erdei iszalag (Clematis vitalba) a fákon. Ahhoz képest, hogy a boglárkafélék családjába tartozik, fölkúszik 10m-re is.

Nekem valamiért teccik a vadkomló (Humulus lupulus), elég gyakori az erdőkben.

A gombatelep tuskóra telepedett. A látvány érdekes, a kép nem túl éles.

És a gyöngyvirágos tölgyes:), a holtág partján az egyik foknál. Ősz végén járunk, a növények nagy része elszáradt, mégis varázslatos volt, ahogy a késő délutáni fények bújócskáztak. A rend kedvéért gyöngyvirág (Convallaria majalis).

Van még képem a holtágakról, az őszi színekről, mocsári zsurlóról, veresgyűrű somról, olyan behurcolt növényről, mint az amerikai alkörmös (Phytolacca americana) és a védett apolló lepkéről. Nyolc kép posztnak elég, beszámolónak töredékes, a tájból visszaadni valamit nagyon kevés. Ezért érdemes jobban, türelmesebben fotózni...