Őszapók

A december szűkölködött fotózásban, egyáltalán szabad időben. 12-én ugyan pecáztunk pár órát, de nagyon fáztam. Estére pedig simán legázolt valami vírus - mit ne mondjak, ramaty napok jöttek. Meghajolva cimbora horgásztudása előtt, a halak tényleg mozogtak. Csontival fogott pl. csalihalakat (bodorkából többet), sőt, egy igen szép sügér is horogra került. Ő az:

Hétvégére beköszöntött a régen látott nagy hó (na jó, úgy 15 centi körül). Elvileg örültem, gyakorlatilag hajnal 5-kor hólapáttal és autózással kezdtem, ami nem annyira fincsi. Magam is csodálkoztam, de délután elgurultam fotózni Póstelekre. Az erdei madárcsapatokat esélytelenül próbáltam cserkelni, ezért a havas tájjal és a növényekkel próbálkoztam. Találtam például héjakút mácsonyákat (Dipsacus laciniatus):

A szürkületben már visszafelé kanyarodtam, amikor közeli cinkehangok élesítették a figyelmem. Gyatra próbálkozások után egy bodzás-galagonyás-kisfás részen álltam figyelőbe. Egy széncinke-akció:

A cinkék között vörösbegyek is mozogtak, sajnos bizalmatlanul a növényzet sűrűbb-távolabbi részén. Az indulást latolgattam, amikor jól hallható surrogással őszapók (Aegithalos caudatus) érkeztek a galagonyára.

Felhős időben fél 4 körül kevés a fény, alig van jó kép. A madarak szerencsére nem siettek, és elég jól viselték a jelenlétem. Naggyon ügyesen függeszkednek, mozognak, táplálkoznak. A látványt szinte lehetetlen írásban visszaadni... Jónéhányszor láttam már őszapókat, de ez a 10 percnyi megfigyelés mindent visz:-)