Naplemente

Későn érkeztem a Fehér-tóra, s mire lecsúszott az életmentő (két:) sör, még jobban elszaladt az idő. Minden mindegy alapon elindultam sétálni, amiből jó kis sárdagasztás lett, lévén, hogy kíváncsiságból belábaltam egy dugi nádszigetre:) Mert a nádon túl, a nyílt víztükör túlsó oldalán csodaszép fényekkel búcsúzott a Nap. A képek nem hibátlanok (sőt:), de az élményt megidézik. Akkor is, ha leírhatatlan. Például ezért jó fotózni:-) Még az is eszembe jutott, hogy a giccs élőben egészen szerethető;-)