Lépésben gurulva a tanyák között azt latolgattam, meddig bírom a bevágó esőt... Aztán egy szalmakazal oldalában szokatlan mozgás állított meg. Vörös vércsét (Falco tinnunculus) figyelgettem vagy negyed órát.
A lábfűtésnek köszönhetően volt kedvem tovább gurulni. Előbb egy nagyon közeli szürkegém kelletlen riasztása, aztán húsz perc múlva egy őzbak tolta be az adrenalint. Nagyon fincsi ilyenkor az akácvirág és a koma is ínyencként legelt. Pazar megfigyelés volt... Lövésre nem volt esélyem, de nem baj.
Még két tövisszúró gébicsről ((Lanius collurio) sikerült értékelhetőt lőnöm. Előbb a tojó (gilisztázott az úton), aztán a hím (egy aprócska csatorna partján nézgelődött).
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az dobott fel igazán, amit egyáltalán nem sikerült megfotózni. A vacak időben élmények a javából. Megjegyeztem:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése