Az észak-békési pusztákon

Április végén jutottunk el egyik kedvenc pusztámra. Útközben végre leképeltem a bélmegyeri fehérnyárat, a megye egyik legidősebb és legszebb matuzsálemét. A belsejében sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) lakik.

Villás boglárka (Rannunculus pedatus), sziket jelez.

Aztán egy nagyon klassz erdő. Kónya madártej vagy kónya sárma (Ornithogalum boucheanum):

...sok ezer tő az erdő alján. A növényt már ismertem, de ilyet sehol nem láttam. Pazar...

Azért a gombát is észrevettem:

A legelőn ürmös szikespuszta foltok sziki ürömmel és pusztai madártejjel (Ornithogalum orthophyllum); laposkúszásban próbáltam fotózgatni.

Izzasztó dögmelegben, hátizsákkal végigtalpalni a legelőket fárasztó dolog, de épp a verejték és a csönd miatt érdemes, épülhetünk. Ráadásként jócskán akad érdekesség, több, mint amit a blog megmutat; és az ürmös szellőt, a vadvirágok illatát, a jól megérdemelt gyöngyöző sört a blogon visszaadni nem lehet, átélni viszont érdemes:)