Szentandrás-Öcsöd

November közepén töltöm fel a július közepén, Öcsöd és Szentandrás határában készült képeket. A kiöntésekben, holtágak maradványaiban fotózgattam.

Indás pimpó (Potentilla reptans), a Wiki szerint ismert nevei: arannyal versengő,  ötlevelű vagy ötujjúfű, terjedő pimpó. Vizes rét szélében találtam.

Réti aggófű (Senecio erraticus), módosítás nélkül adja vissza az idő és a hely hangulatát.

Látkép az egyik hídnál, Öcsöd határában. A kicsit távolabbi részeken nagykócsagok élték az életüket. A fák alatt bóklászni igazi időutazás a vízi világba. Sajnos 1 hónap alatt kiszáradt...

A mocsaras partról ágas békabuzogányt (Sparganium erectum) hozok. Érthető módon mocsári faj.

Az utóbbi idők egyik kedvence a sulyom (Trapa natans). Most a mocsarakban és holtágakban lakik, védett. Szerintem élességi gondok vannak, de nincs jobb.

Kábé minden kedvezett, ezért bakancs ledob, gatyaszár fölteker, óvatosan belábal, gépet elkér és fotóz.

Nagy éhínségben (pl. a török hódoltság idején) kemény termését gyűjtötték, megőrölték és kenyérfélét készítettek belőle. Utánakérdeztem, még a folyók melletti falvakban lehet, hogy megsütnék a lepényt. Csakhát védett... A termés hegyes vége beletört a sarkamba, pár nappal később bicsakkal operáltam ki... Simán gyógyult:)

Nagyon szép növényt, réti iszalagot (Clematis integrifolia) találtunk a gát oldalán; védett. A kaszálás miatt valószínűleg másodhajtás, ezért csak 20-25 centi magas.

Útközben jópár fajt sikerült beazonosítani, a fekete gólya mellett csukókát, fényes fűtejet, nyílfüvet, virágkákát, hagymás boglárkát, hídőr füvet. Igazi kikapcsolódás:)