Pusztai séta

Szeptember közepén, vasárnap délután gurultunk el Csomorkányba. Útközben sokat madaraztunk, felvétel nem készült. A pusztán viszont képeltem, estébe hajló nagy kört jártunk. Hangulatkép az alkonyatból.

Emberi szempontból a fürge gyík (Lacerta agilis) az egyik leghasznosabb segítőnk. Étlapján nagyon sok kártevőt találunk: lárvákat, százlábúakat, darazsakat, poloskákat, pókokat. És ő maga is táplálékul szolgál a ragadozó madaraknak, rókáknak. A kép legfeljebb gyenge dokumentáció, viszont a faj miatt naplózom.

A környező puszták jelképe a sóvirág (Limonium gmelini). Londonba szakadt falumbelieknek az otthont jelképezi, hosszú hónapokig díszlik. (Sokat foglalkoztat, hogy ilyenkor hol a horizont helye...)

Részlet a pusztai útról: sóvirág és gyújtoványfű díszíti.