Dobogó-kő

Március első napján baráti társasággal indultunk a hegyekbe. A Kelen-hegyen kezdtünk, látkép a városra.

Természetesen benéztünk a Sziklatemplomba, jó időt ültünk:)

Némi városnézés után Dobogó-kőre gurultunk fel. Megunhatatlan...

És végre benéztünk az erdőbe. A bükkös önmagában különleges.

Igen, a szikla alatti fehérség még hó...

Erősebb séta után az egyik vendégváróban éreztük nagyon jól magunkat. Az óriási kandalló tetejére a ház ura kvártélyozta be magát. Kábé harminc bakancsos lájkolta élőben.

A meleg levesek után a sípályák felé sétáltunk, ahol Tavasz kisasszonnyal találkoztunk, pont a virágokat rendezgette. A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) olyan szépen virított, hogy egyetlen pillanat alatt megidézte gyerekkorom erdős barangolásait. És komolyan elgondolkodtam azon, hogy másnap visszatérek és rászánok két napszakot a fényekre:)

Esztergomon keresztül, a Dunakanyaron végig autózva-andalogva, a Fellegvárat érintve tértünk vissza Békésbe.