Az állványt eltéve sétára indultam. Tavaszi ébredés.
Örömömre előkerült az az érdekes fácán, amit télen, csoportos kiránduláson csak távolról láttam. Most is óvatosan figyelt felém,
aztán lassan összebarátkoztunk. El-el tűnt, aztán mindig csak elém került. Udvariasan, szép gondolatokkal és halk mondatokkal feleltem arra, amit madármódon elkotyogott:) Harmónia az öreg tölgyek alatt...
Kínából hozták, királyfácán (Syrmaticus reevesii).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése