Tizenméter magas, 160 méter a palástmérete, uralja a tájat. A kilátás fenntről nem csúnya:
Növénytudó útitársam a pimpót vörösszárúnak határozta (Potentilla heptaphylla), a kaszálás miatt aprócska.
Szintén tőle tudom, hogy a menta bugás macskamenta (Nepeta pannonica).
A taréjos búzafüvet (Agropyron cristatum) már magam is felismerem:). Az eredeti, természetes, löszös növényzet szép példája.
A keleti szarkalábat (Consolida orientalis) valahogy összefotóznám a tájjal...
Találtam még egy busalepkét, erdeit mondanék rá. Megerősítették a fajt (Ochlodes sylvanus); hím az illatfolt, a szárnyminta és a kampós csáp alapján. Köszönöm Vulcania fórumtárs segítségét.
Időközben a felhők nagy játékba kezdtek, ámultunk, bámultunk.Azt kívánom mindannyiunknak, hogy újra 'kotan' madarak kedves helye legyen a terület és környéke:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése