Remete barlang

Remek ebédet kerekítettünk egy kisvendéglőben, majd leballagtunk az öreg Duna partjára. Gyönyörködtünk a tájban, a Börzsönyt záró Szent Mihály-hegy ormaiban, nagyjából ebben a látványban.

A túratársak kellően jó állapotban volt ahhoz, hogy gyorsan összerakjam a tervet. Becuccoltunk a kocsiba, átkompoltunk (egy "visszakép" Visegrádról)

és máris a hegy alatt nézelődtünk felfelé. Úgy 20 éve Gábor barátommal egy az egyben megmásztuk a kopár hegyoldalt - ez a verzió már nem jáccik:) Fertályóra alatt megtaláltam azt a kevéssé ismert vízmosást, amire a régi időkből emlékeztem. Elég durva a szintemelkedés, így nagyon óvatosan és nagyon lassan, szinte felkúsztunk a félhomályban. Nem életveszélyes, de könnyen az lehet. Na, ez a nehéz, nem a Rám-szakadék.
Felérve dupla a fless: alig hihető, hogy feljutottunk, ziháló tüdővel, bakancstalpig átizzadva próbáljuk a látványt befogadni. Mert az pazar, leírhatatlan, de talán valamennyire megörökíthető. Itt már jók vagyunk, van idő hosszan fújtatni, aztán lehiggadni, csendben gyönyörködni, rezonálni, hálát adni.

Még egy kép, már visszafelé menet lőttem. Kivételesen lőhettem volna még néhányat...

A barlangokhoz Nagymarosról érdemes indulni, önálló, többféleképpen folytatható túrával kevéssé veszélyes helyeket (például a Julianus-kilátót) felkeresve mindenki hasonló élményekben részesülhet. Szigorúan jó időben, bakancsban:)