Április utolsó napjaiban kedvenc erdőmet szemléztük. Huszonéve vigyázunk rá, s most újra meglepett bennünket, méghozzá kardos madársisakkal (Cephalanthera longifolia). A természet titokzatos útjain került be az erdőbe, láthatóan jól érzi magát. Élmény ennek tudata.
A meglepihez jól illik egy csodáspók (Pisaura mirabilis). Az erdőben még nem tudtam, rendes olvtárs segített a határozásban. Azon fajok közé tartozik, akik nem készítenek fogóhálót; hanem rendesen vadászik: figyel és "lerohan". Emberre ártalmatlan faj.
A bogáncslepke (Vanessa cardui) már viseletes, de itt a helye.
Volt még kedvünk kutakodni, ezért kinéztünk a Kettős-Körös oldalában lévő maradványerdőkhöz. Fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum) az aljnövényzetből.
Érdekes virága miatt figyeltem fel a csíkos kecskerágóra (Euonymus europaea).
A húsos somot (Cornus mas) az erdőszélen találtuk. Nem őshonos, de finom. Kiderült, annyira jó gyümölcs, hogy ültetvényben is termesztik.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése