Madarászat viharos időben

Viharos, szeles időben érkeztünk a Fehér-tóra madarászni. A szél miatt a gyűrűzés meghiúsult, mi azért sétára indultunk. A kép nagyjából visszaadja a körülményeket. A nádas fölött egy hím barna rétihéja (Circus aeruginosus), a háttérben kócsagok sejlenek. Rossz időben is érdemes természetjárózni - és ez még csak egyetlen kép.

A nagyobb madarakból bőven adódott megfigyelés. Bakcsó,

külön jó faj a vörös gém (Ardea purpurea) és

a selyemgém (hivatalosan üstökösgém és Ardeola ralloides) - erről van kép, de gyengusz.
A gyűrűzést sajnáltuk, cserébe meglábaltuk a környéket és volt időnk a részletekre és a növényekre.

Olajfának mondjuk, igazából keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia). Fényigényes, más tekintetben azonban jól bírja a szélsőséges körülményeket. Jövevény faj, nem a legrosszabb, de a védett területekről már tudatosan próbálják kitakarítani. Éppen virágzott, szép és finom az illata, ezért egy képet naplózok.

Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) szép aszattal.

A kakascímernek külön örültem, most még nem merek pontosabb fajt mondani.

Az ifjúság találta, lelkesen modellnek ajánlották, én pedig jól lefotóztam ezt a cukker zöld levelibékát (Hyla arborea).

A tó másik felén is madarásztunk, komolyabb lövés nem akadt. Találtunk viszont kölök mocsári teknőcöt (Emis orbicularis).

Amint látható, szintén zukker, bírtuk is nagyon, de fotózás után szépen visszaengedtük a vízbe.

Esős időben is nagyszerű kirándulás kerekedett. A zifjúság okés volt, lelkesen érdeklődő, ennek köszönhetően remek megfigyeléseket naplózok. Akinek van kedve, rákereshet a fajokra, megszámolhatja, hogy csupán a képeken hány (fokozottan) védett fajt örökítettünk meg.