Sárréti séta

Szeptember végén a Sárrétre, a Kis-Sárrét egyik védett területére szerveztünk ismerkedő túrát. A pallót a nemzeti park építette, hiszen eredendően vizes-mocsaras a terület.

Magyar szürkemarhákat legeltet a NP. Múltidézés a területkezelés a jelenben:)

Festő zsoltina (Serratula tinctoria), a nevéből is látszik, hogy a régi világban festésre használták, de ennek módját még a botanikus sem ismeri. Nedves vagy váltakozóan száraz réteken, gyakran tőzeges, vályogos talajon is megél, bírja az árnyékot és a napsütést; itt éppen kiszáradóban lévő mocsaras területen.

Erre a növényre még visszatérek.

Lószúnyog kapaszkodik a napsütésben. A Wikin olvastam, hogy a réti és a közönséges közötti egyik eltérés a csáp, előbbié 14, utóbbié 13 ízből áll. Nagyon penge képet kellene lőni a határozáshoz...

A nyílfű (Sagittaria sagittifolia) és a

mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) jelzi, hogy valóban vizes területen járunk.

Az alföldi szitakötő (Sympetrum sanguinem) szintén a kisebb vizekhez kötődik.

A zümit először zengőlégynek gondoltam, van is vagy négyezerötszáz faja. A csíkos torra fórumtársam hívta fel a figyelmet, kaptam is tippet a határozásra, legalábbis többszáz faj közül válogathatok:)

A szántóföldek felé vezet az átjáró, galagonya adja a kapufélfát.

Legalább 4 példány tüvisszúrót (Lanius collurio) láttunk.

A "világvégi" táj hangulata.....

Visszaúton ránéztünk még egy vizes élőhelyre, de komolyabb lövés nem esett.