A pitvarosi határban 1.

(Időközben a poszt folytatása is elkészült, érdemes lejjebb görgetni.)
Szorgalmi feladatot vállaltam, cserébe csentem néhány órát fotózásra. Érzésre gurultam az egyik dűlőúton beljebb, aztán gyalog tovább. Vele találkoztam először:)

Valaki azt mondta, a fotózás térdelős műfaj. Kicsit másképpen: a fotózás megtanít figyelni például a lábunk elé. Segít felfedezni... - jelen esetben ezt az imádkozó sáskát, más néven ájtatos manót (Mantis religiosa). Első lövésre pont pocakon képeltem a komát, aztán elkaptam profilból is.

A nappali pávaszemekről (Inachis io) 2 képet naplózok.

A kunhalomért kicsit erősebb lovakkal vissza szeretnék menni.

Egy ma már ritkán használt gyógynövény, orvosi ziliz (Althea officinalis).

Az aszatokat sokat figyeltem, atalanta lepke (Vanessa atalanta) lett a jutalom; tudom, vághattam volna a képeken...

A szántáson madarakat vettem észre, nekem a barázda billegető (Motacilla alba) már érdekes; kicsit szokatlan a tollazata, de az.

Még egy jutalom szintén a szántásból, első fotóimat lőttem a réti pityerről (Anthus pratensis); nem ismertem rá, T. Béla, kössz a segítséget!

Folytatás a következő posztban.