Bükki tájak 1.

2016 kora őszén sikerült a Bükkbe kanyarodnom. Bélapátfalváról a Bél-kő felé levegőztem és képelgettem. Kedvelem a csepergő esős sétákat, mert szebbek a színek, tisztább a levegő, illata van erdőnek-mezőnek. Az Apátság közelében találtam ezt a gyönyörű húsos somot (Cornus mas). Őshonos növényünk, család- és településnevek jelzik, hogy eleink ismerték és használták. Néhány évtizede sokan felfedezték és termesztésbe vonták.

Igen hatékony módszerrel zárják le a gépjárművek elől az erdei utakat:)

Mindannyiunk és Földanya oxigéngyára a kiterjedt erdőségek.

Csúcsfotó a Bél-kőről,

a következő, már lentebbről, a felhagyott mészkő bányáról.

Ide naplózok egy gyöngyház lepkét, hátha sikerül közelebbről meghatározni.

Új faj a blogon az enyves zsálya (Salvia glutinosa), ami a hegyvidékek zsályája. A határozókat lapozgatva már tudom, hogy legközelebb a virágát szeretném közelebbről megfotózni.

Egy nagyon szép som fa a hegy másik oldaláról,

és egy újabb arca a tájnak.

Hamarosan jönnek a növények.