Kirándulás a Bodrogközbe 2

Az ihletett megemlékezés után Kisrozvágy felé kanyarodtunk, Petraskó tanár úrhoz, Berzsenybe. Javában zajlott az íjászverseny, mi éppen az utolsó délelőtti szünetben érkeztünk.

Invitáló szóval fogadtak a házigazdák az egyik domb tetején, s közéjük telepedve, emberszabású módon kezdődött a fölfedezés. Ők azok:

Változik az időjárás, nyílzápor készülődik. A kiröppenő nyilakat próbáltam fotózni - khm... születtek bíztató próbálkozások (mondjuk 1,5 vessző:-)

Elfogadva a szíves kínálást, jóízűen megebédeltünk, még kávét is kaptunk az egyik termoszból. Éjjen, éjjen!

Ebéd után kerítettünk sort a telefonos bejelentkezéskor kért rendhagyó történelem órára. Nekem többedjére is élmény. (Petraskó Tamás, Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Alapítvány; http://www.bodremka.hu/)

A beszélgetés után egy hosszú sétával fölfedeztük a régészeti parkot, ami hivatalosan és valóságosan Árpádkori, 11. századi falurekonstrukció, az egykori Berzseny falu helyén.

Pákászkunyhó

Látófa (Szl. János ügyes meglátása)

A jurta otthonosan berendezett, (most csak egy) szép kard jelzésként

Az Alapítvány céljai között szerepel az ősi gazdálkodás, illetve a háziállatok bemutatása. Magyar szürke fotó már van a bejegyzések között, szerintem lesz is még, a lovakat majd máskor, célzottan szeretném fényképezni, a birkák nagyon messzire legeltek, így a mangalicákkal kezdtünk barátkozni:) A második kép az agyar miatt kívánkozik ide.

Egy szép karám a futószáras lovagoltatáshoz

Mocsaras, vizes megfigyelőhely, persze a terület hasznosítható része legelő.

Visszatérve a pihenőhelyre, még volt érkezésem a füstölgő tűzhelyet fotózgatni, próbálgatni a fényeket. Tanár úr szavaival élve így lehet és kell kilépni a pogány háromság, a kóla-csipsz-térerő bűvöletéből.