Kopjafák

A pusztaszeri temetőre fotós értelemben régóta fájt a fogam. A ravatalozót egy kunhalmot idéző mesterséges domb belsejében alakították ki, a dombtetőre kopjafákat és kereszteket állítottak. Legjobb tudomásom szerint Makovecz Imre álmodta meg a látványt. Amikor először láttam, már tudtam hogy fotózni szeretném, de akkor még a vázam..., azóta meg az időm hiányzott. Mindenszentek különleges látványt és fényeket ígért, ezért Müller Péterrel esti fotóskalandra vállalkoztunk. A posztos yardnál udvariasan becsekkoltunk -én titokban a fűtött autóra gondoltam:)-, aztán megfontolt emberek módjára feltelepedtünk a dombtetőre. Fáztunk, de a fényekre és az egyéb körülményekre nem lehetett panasz : tiszta, páramentes idő, telihold, szélcsend, sármentes helyszín.

A hosszú záridős fotózást 10-30 másodperccel (természetesen állványról) most tanulgatom. A vázhoz ajándékba kapott távkioldót például most használtam másodszor. Izgalmas kaland, hiszen nagyjából ilyen sötétben kell az állványt, a képkivágást és minden mást beállítani (vakus gyorsfotó):

A kísérletezésből, az aprólékos beállításokból a sorozat legjobb képe ez lett, szoftveres utómunka nélkül:

Az estébe némi móka is belefért, eredetileg horroros képet szerettünk volna:-) Aztán a közös ötletelésből érdekes kép született, nekem ez tetszik a legjobban.

A harmadik projektre már nem jutott kapacitás, pedig a telihold és a kopjafák megihlettek. Külső vakum nincs, aksiból időszerű lesz beszerezni tartalékot, az idő is elszaladt. Péter viszont szépet alkotott, hozzájárulásával kerül a képe ide.