Séta a 'semmibe'

Időhiány miatt 2013. májusában posztolom a november végi kirándulás képeit... Tarhos után, a Hosszúfoki csatorna partján nézgelődtünk. A vadkörtének, a vackornak (Pyrus pyraster) mindig örülök, ő is messziről integetett vidám színeivel.

Névtelen pillanat: fűzfán figyelt a gomba.

Az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) legalábbis erős hatású növény, népies nevei: kesernyés csucsor, kutyabogyó, vízi ebszőlő.

Nekem meglepetés a pettyegetett tüdőfű (Pullmonária officinális) jelenléte a ligetes-nádas partszakaszon, minden esetre többet és szépeket láttunk.

Hangulatkép a partmenti nádasból.

A tündérrózsafélék egyetlen honos faja nálunk a sárga vízitök (Nuphar lutea), leveleit a bejárt szakaszon gyakran láttuk.

Még szebb meglepetés volt a virágzó erdei ibolya (Viola reichenbachiana). Letakarított kökényes-bokros területen, egy partfal tetején díszlet.

Képelős próbálkozás a fehér mécsvirágról (Silene latifolia). Annyiban becsapós, hogy a sárga levelek egy nyárfa csemetéhez tartoznak.

Fotóztam már a csatorna több szakaszán, most csupán levegőzni, sétálni indultam, mintegy "jobb híján". Aztán csak kapkodtam a fejem a növények között és fertályóra alatt belefeledkeztem a tájba. Szem elé került a tündérfátyol, a mocsári nefelejcs, a keserű édesgyökér, a pitypang, virágzott az ebszékfű, a réti peremizs és láttunk még fél tucat más növényt.