Baráti társasággal kirándultunk a halastavak között. Napra pontosan 2 éve jártam itt. Hiba volt 2 évet várni... Mindig történt valami érdekes:) Felröppenő szürkegém (a rend kedvéért Ardea cinerea), a háttérben gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) sárgállik.
A bivalyok bírják a klímát. Ideje, hogy pontosítak: a képen és általában a Kárpát-medencében a házibivalyt látjuk (Bos bubalus domesticus).
Látkép a védett tavak egyikéről.
A függőcinegét (Remiz pendulinus) 9,37-kor képeltem,
ügyes túratársam jóvoltából 50 perc múlva már a fészkét is megfotóztam; nyilván nem pont az előző madárét, de lakott volt. Emberjárta, de kényelmetlen helyen, úgy 3,5m magasan hintázott. A magam listáján már a fészekkezdemény megfigyelése is öröm, így azonban teljes az élmény.
Újra fészekhagyó füstifecske (Hirundo rustica) fiókákat lestem.
Bütykös hattyú (Cygnus olor) fiókájával,
...ők pedig búbos vöcsök fiókák (Podiceps cristatus) - különleges megfigyelés és kép.
Nagy kócsag (Egretta alba), az élesség a fejéről a szárnyára csúszott, mind2en 3D mozgást végeztünk, nem egyszerű az optikának kiszámolni, mit is akar a júzer...
Hab a tortán illetve a túrán: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) szárcsával.
Olyan sok élmény ért, hogy a Kilenclyukú hídnál meg a pihenőben is azon kaptam magam, hogy lélekben-fejben odakint maradtam... Remek társaság, kitűnő élőhelyek, hideg sör, mi kell még? Újabb hortobágyi kirándulás:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése