A Mecsek szívében 2.

Az Óbányai völgy kora tavaszi növényei következnek, azok, amelyeket útközben találtunk és fotóztunk. Előbb jöjjenek az ismerősök.
1. Szártalan kankalin (Primula vulgaris)

2. Odvas keltike (Corydalis cava)

3. Pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) az egyik falu határában és...

...az egyik patakparti pihenőnél pár kilométerrel arrább.

4. Illatos hunyor (Helleborus odorus), március végén már elvirágzóban.

5. Nemes májvirág (Hepatica nobilis), elismerem, kicsit életlen.

Nem az volt a meglepetés, hogy új fajokat találtunk, hanem az, hogy március végén már mennyi minden virágzik.
6. Kónya vicsorgó (Lathraea squamaria). Levélzöld nélküli növény, lombhullató fák gyökerein élősködik; a patakparton, Óbánya határában láttunk néhány példányt.

7. A veselke nemzetségbe 57 faj tartozik, ebből 2 él a Kárpát-medencében. Az egyik az aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium).

8. Az erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides) a bükkelegyes erdők lakója. Ilyenben túrázgattunk:)

Az előző poszt első képénél azt írtam, hogy csalóka a kopasz fák látványa. Az eddigiekből kiderült, hogy jónéhány növény virágzik. Arra is mutatok példát, hogy némelyik tömegesen.

9. Bogláros szellőrózsa (Anemone rannunculoides); az Alföld kivételével nálunk honos. Naggyon jól mutatott a patakparton.

Néhány növényt magam határoztam, a szellőrózsa és galambvirág határozásában TL segített, ezúton is köszönöm.
Kicsit messze van tőlünk a Duna meg a Mecsek, de 2015 egyik szép ajándéka az, hogy visszatérhettem. A hírértékű látványosság kevés, talán ennek is köszönhetően az apró csoda viszont annál több. A képeknek köszönhetően az érzés nagyon eleven:)

A Mecsek szívében 1.

Március végén túratársakkal jártuk végig a védett Óbányai-völgyet, a Mecsek szívét és egyik legszebb részét. Az erdő még szunyókál és látszólag kopár, de a kép becsapós, mert a kanyargó gyalogösvény igazi túrát és igazi kincseket ígér...

A patak csodaszép völgyben, izgalmas mészkövek között kanyarog, egymást érik a vízesések, a források, a megállásra, a szemlélődésre indító helyek. A kétdimenzió korlátaival küzdök...

A Ferde-vízesés a megszokottól picit eltérően. Gyönyörű, csak úgy szaladnak a negyedórák...

"Medicus curat, natura sanat." - "Az orvos kezel, a természet gyógyít." A kereszt és a név mögött igaz életút és az egykori jóbarátok megemlékezése.

A Pisztrángos-tavak egyike Óbánya határában.

A falu barátságos, nyugalmas, szép, de nem fotóztam. Kávé után kényelmesen indultunk vissza. A következő posztban naplózom az ébredő erdő szépségeit, találtunk egy csokorra valót:)

Maradvány réteken

Egy év után újra a KNP déli csücskében túrázgattam. Esőre álló időben egyedül csatlakoztam a vezetett csoporthoz.

A lappangó sásról (Carex humilis LEYSS.) csak 2 kusza fotó készült, tán ez az elfogadhatóbb. Ahol fotóztam, ott honos. Érdekes a növény, szeretném még fotózni.

A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) a homokos-löszös területek lakója. Elvileg inkább éjszaka vadászik, azokra az élősködőkre, amiket mi nem szeretünk. Kicsit randa, de része, méghozzá értékes része a rendszernek.

A kincs, amit a mozaikos rétek őriznek, az egyhajú virág (Bulbocodium versicolor). Ilyen rétünk lehetne sokkal több, ha pár évtizede némi önmérsékletet tanúsítottak volna az illetékesek.

Aprócska növényről van szó, és jelen esetben a képek jobban megmutatják, mintha ott sétálnánk köztük. Nehéz vele betelni...

Útközben, egy mocsaras tórészleten bíbicet (Vanellus vanellus) sikerült képelni.

Napra pontosan 1 év telt el az előző túra óta, és idén kevesebb kinyílt virágot találtunk, hiányzott például a báránypirosító.

Óbányára 2.

Visszafele túrázgatva jobban szétnéztünk növényeket keresgélve. Az egyik jutalom az odvas keltike (Corydalis cava) lett.

A pár órával korábban látott nemes májvirágot (Hepatica nobilis) máshol is megtaláltuk.

A szártalan kankalin (Primula vulgaris) a faluszélen integetett. Hát persze, hogy lefotóztam:) Az is kiderült, hogy a májvirággal jószomszédok.

Három hónap alatt harmadik utunk volt a Mecsekbe. És nagyon tetszik a táj, a bükkösök, a kis falvak, a flóra meg a fauna, a hangulat. Túratársaimmal mindenkinek hasonló élményeket kívánunk!

Óbányára 1.

Március közepén teljesítettük eredendő úticélunkat: átsétáltunk Óbányára. Ezt a remek drótszamarat már a gyalogtúrán csodáltuk meg.

Most is jó irányba indultunk azon a bizonyos jelzésen:) Ritka dolog felénk a bükkös.

Újra találkoztunk a nemes májvirággal (Hepatica nobilis).

És persze illatos hunyor (Helleborus odorus) nagyon sokfelé.

Az árnyékos helyeken még jócskán hógolyóztunk, aztán kinyílt a plató és ragyogó napsütésben értük el Óbányát.

A házias vendéglőben előbb komlószörpöt kértem, aztán harapnivalót. Próbáltam a hangulatot valahogy megörökíteni. A kép jobb oldala üres, ott a kenyérlángos helye:)

A templomnál kezdtük a falusi sétát. A fák között nagyon keresni kell a helyet, hogy az egész templom rákerüljön a képre. Emlékeim szerint Szent Márton templom.

A falu aprócska, a patakok adják a főutcát és a település beosztását. Nekünk alföldieknek ez is újdonság. Sétáltunk és re-kreáltunk a szó legjobb értelmében.

Találtunk még érdekességeket, a következő posztban folytatom.

Csillagvirágos

Gyula és Sarkad között van egy szép tölgyes, évek óta visszajárunk fotózni. Március 8-án így nézett ki az erdő:

Egy kidőlt mohás fatörzs szép fényeket és kényelmes fotózást kínált. A moháról annyit sikerült határozni, hogy lombosmoha, mert a spóratok vagy spóra tartó a szár csúcsán van.

Az erdőben, talán a fiatalos részben találtam az összehordott fekete diót (Juglans nigra). Ehető, de elég kemény dió a szó minden értelmében. A rágcsálók azért tudnak vele mit kezdeni.

A kopárnak látszó erdő aljában nyílik a dunai csillagvirág (Scilla vindobonensis). Az első a fiatalos részben készült.