Gyula és Sarkad között van egy szép tölgyes, évek óta visszajárunk fotózni. Március 8-án így nézett ki az erdő:
Egy kidőlt mohás fatörzs szép fényeket és kényelmes fotózást kínált. A moháról annyit sikerült határozni, hogy lombosmoha, mert a spóratok vagy spóra tartó a szár csúcsán van.
Az erdőben, talán a fiatalos részben találtam az összehordott fekete diót (Juglans nigra). Ehető, de elég kemény dió a szó minden értelmében. A rágcsálók azért tudnak vele mit kezdeni.
A kopárnak látszó erdő aljában nyílik a dunai csillagvirág (Scilla vindobonensis). Az első a fiatalos részben készült.
2015. március 10., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése