Homokpuszták 1.

2015. szeptemberének közepén a dunamenti homokpusztákon fotóztam. Először jártam erre, és már ahogyan megközelítettük a pusztákat, teccett a nyugalom, a viszonylagos érintetlenség.

A természetszerető túratársaknak köszönhetően a törékeny pillanatokból is sikerült néhányat megörökítenem; valamelyik boglárkalepke várja a meleget.

És sorra jöttek az érdekes, máshol nem látott fajok. Bennszülött növény, jobbára az érintetlen szikesek lakója a magyar sóballa (Sueda pannonica).

Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata),

sziki útifű (Plantago maritima),

a szikes-homoki puszták egyik sótűrő növénye, tán gyógynövény is, a pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum),

éles mosófű vagy sikárfű (Chrysopogon gryllus).

A mocsári teknős (Emys orbicularis) nyomainak, tojásmaradványainak kifejezetten örültem. Teknőcék érzékenyek az emberi zavarásra, miközben fontos szerepük van az élővilágban.

A borznyomon (Meles meles) némiképp meglepődtem, mondjuk eredendően kevés adatom van, tán ez a második.

Jegyzem a sziki őszirózsát (Tripolium pannonicum).

Itt egy szép élőhelyrészlet egy érdekes növénnyel,

amiről többeket megkérdeztem, végül sziki varjúhájnak (Sedum caespitosum) naplózom.

A tövises iglice (Onozis spinosa) szintén ismerős, több helyen láttuk a pusztán.

Még néhány kép a pusztáról...

Van még érdekesség, orchidea ráadásul, folytatás alább:)