Időutazás a Maros mentén

Október első hétvégéjén egy vasárnap délutánra fűztünk fel természeti- és történelmi érdekességeket. Kiszomborban kezdtünk, a XIII. századi rotundát néztük meg. Ebből az építészeti korból 5 körtemplom maradt fenn, ez az egyik. (Az objektív miatt dől az épület, a valóságban nincs baj:)

Az egyik közeli faluban tudok egy szép méretű páfrányfenyőt vagy ginkófát (Ginko biloba). Meglátogattuk, s megérdemel 4 képet:)

Jártunk egyet a Maros parton. Semmi különös, csak friss levegő és nyugalom.

Komlós felé kanyarodva megnéztük az úgynevezett Kun-keresztet. Ember magasságú, a tájon szokatlan formájú és anyagú, díszítetlen kereszt. Lakott helytől távol van, úgy egymagában, szinte a pusztában. Anyaga különleges, a Déli-Kárpátokból hozhatták a középkori szabályozatlan Maroson és a tájat behálózó vizeken, legutoljára a Belezi éren. A középkorban falvak álltak a környéken, Dózsa György is erre vezette seregét. A föld mélye és a Kun-kereszt őrzi emléküket. És talán egy kicsit már mink is...

A csendes szemlélődésben egy ökörszemmel (Troglodytes troglodytes) fogócskáztam. Halkan, lábujjhegyen:) Két lövésből itt az egyik.

Még egy tájkép a végére - kicsit festményszerű lett. A lemenő nap valahogy így aranyozta be a Belezi dombot, sok száz éve élt eleink nyughelyét.