A Baradla elnevezés a szlovák "bradlo"-ból ered, ami sziklaszirtet jelent, és a kép mutatja, hogy miről is van szó. A kis fa mögött, a fal tövében lévő bejárat természetes, és már az újkőkorszak, a neolitikum vadászai is használták. A sziklafal elvileg 51 méter, fentről többnek érződik... Azért tudom, mert szépen felsétáltunk. Igen, oda a szirt tetejére.
A Baradla-tetőn vagyunk, a kilátás gyönyörű természetesen.
Ők igazolják, hogy a séta bőven vállalható:)
Karszton vagyunk, helyenként elég vékony termőtalajjal. A népnyelv ezt hívja ördögszántásnak.
Innét lesétáltunk, uzsonnáztunk és elgurultunk még egy túrára. Az egyszerűség kedvéért ide csatolom túránk záró felszíni szakaszát. A túratársak az én figyelmetlenségemből sétáltak plusz 4km-t, itt köszönöm meg kitartásukat!
Alkonyati órán értük el a Vörös-tó környékét. Gyenge fényekben ilyen kép sikerült.
Érdekességként naplózom a Medve-sziklákat, ami önmagában geológiai látványosság.
Hazafelé autózva álltunk meg az ország legnagyobb szalamandrájánál. Már van belőle a blogon, de megéri az ismétlést.
Még egy poszt van itt lejjebb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése